A rendszerváltásig, azaz a II. Világháború utáni 45 év nem szüntette meg a Horthy-korszak leszármazottjainak sértődöttségét, de persze a szegénységet sem. A kiszolgáltatottság szinte elfogadott ebben az országban, az érdekérvényesítési lehetőséget és képességet valahogy ez a nép nem gyakorolja, valószínűleg történelmi „tapasztalatai” alapján. A meghamisított magyar történelmet ez a nép soha nem beszélte ki, és mindig szőnyeg alá volt söpörve, és így elfojtva a lappangó társadalmi ellentét.

Hivatalosan ugyan megszűnt, de a valóságban megmaradt az ellenérzés a kisebbségekkel szemben, így a zsidókkal és a cigányokkal is. Ami érdekes ebben az az, hogy az ellenérzés a viszonylag jó társadalmi helyzetben lévő zsidókkal, és a társadalmi hierarchia legalján lévő szegény romákkal szemben van meg, mintha a magyar nép középütt állna, pedig erkölcsileg és gazdaságilag is csúszik lefele. Nem szűnt meg a magyar ember lelkében a felsőbb parancsra várás, a bűnbak keresési hajlam, a kéz kezet mos gyakorlat virágzik, és félelem az új társadalmi kihívásokkal szemben.

Orbán Viktor felismerte ezt az ideológiailag végtelenül megosztott, széttöredezett, összefogásra képtelen társadalmi helyzetet…
Ezekből a felismerésekből cselekvési program lett a hatalom megragadására, és annak legalább húsz éven keresztül történő megtartására. Orbán Viktor a tűzzel játszik, amikor a társadalmi belső feszültségek, ellentétek szításával gyűlöletet kelt. Orbán Viktor állandóan harcol, mert a harc a lételeme, és élvezi az ebből származó feszültséget. Nem igazán viseli el az okos, egyenes, szókimondó cselekvést és gondolatot. Ezért államosította például az oktatást, hiszen az állam egyre jobban rátelepedik így a társadalomra. Már nem az önkormányzatokhoz tartoznak az iskolák, hanem egyenesen az államhoz, de ennek ellenére mégis úgy tesznek az önkormányzatok, mintha ők lennének az iskolák fenntartói. Ez is tudatos megtévesztés.
Az ország modernizációs törekvéseit, mely a rendszerváltáskor megfogalmazódtak, így a jogállamiság, az önkormányzatiság, az öngondoskodás gyakorlatilag felszámolásra került. Ráadásul a nemzetközi helyzet is egyre zavarosabb, a populizmus virágkorát éli. Lásd Trump elnököt és az ő Amerikáját, Putyin, orosz elnökről már nem is beszélve.

Úgy érzem, vihar előtti csend van, a világ változik, de Isten óvjon meg bennünket attól, hogy ez egy harmadik világégéshez vezessen.

egy nyugdíjas olvasójuk
név és cím a szerkesztőségben