Ezt a folyamatot hívják az egykori római császár, Julius Ceasar neve után cezaromániának.

Ebbe a betegségbe nemcsak helyi kiskirályok estek már bele, hanem a XX. század nagy diktátorai, Mussolini, Adolf Hitler, de maga Sztálin is.

Ezek az emberek uralkodásukkal rendkívül sok társadalmi igazságtalanságot és szenvedést okoztak saját népüknek, de az emberiségnek is, nem beszélve az ellenségnek vélt népek kiirtásáról, melyek közül a legismertebb a zsidó nép ellen elkövetett történelmi bűntény, a Holokauszt, mely Adolf Hitler nevéhez fűződik. Az akkori, II. Világháború előtti Németországban a zsidók aránya az 1 %-ot sem érte el a teljes lakosság körében, de Hitler mégis őket nevezte meg minden baj okozójának, és a német „felsőbbrendű faj” ellen alattomosan szövetkezőknek. Ezt a fajelméletet Goethe népe kritika nélkül elhitte a vesztes I. Világháború után.

Veszélyes dolog népeket, csak bőrük színe, vagy vallási hovatartozásuk alapján elítélni, és ellenük gyűlöletet kelteni.

Mostanában is hasonlókat érezhetünk és élhetünk át, amikor egyesek, vezető politikusok a migrációt és az iszlám vallást a terrorizmussal azonosítják. Nagyon könnyű és talán sikeres is hangulatot kelteni földönfutóvá tett emberek iránt, és nem vizsgálni azt, hogy mi is tette őket földönfutókká.
De az emberiség történelme során már sok hasonló ilyet megélhettünk, melyek végül is – utólag – az emberiség bűnévé, kitörölhetetlen szégyenévé váltak. Ez alól Amerika sem kivétel, ahol az indián őslakosokat pusztították tűzzel-vassal az Európából származó fehér telepesek, és rezervátumokba kényszerítették őket. Persze a XX. századi európai történelem is hasonló népirtásokról nevezetes.
Pedig már I. királyunk, Szent István is arra biztatta fiát, Imre herceget, hogy fogadja be az idegeneket, mert ezáltal a nemzet válik erősebbé.
Most tagadjuk Szent István, de még a regnáló Ferenc Pápa nézeteit is, amikor könyörtelenül elutasítjuk a sokat szenvedetteket.
Valamilyen megoldást találni kell az Európai Uniónak, a világnak, de Magyarországnak is, hogy ez a mérhetetlen igazságtalanság és szenvedés megszűnjön.

Ma több mint hétmilliárd ember él a Földön, és bizony nagyon sokan vagyunk. Gyűlölet szításával, kirekesztéssel nem lehet megoldani az emberiség problémáit, mert lássuk be a bolygónk, a Föld erőforrásai sem kimeríthetetlenek. Egyfajta túlnépesedésnek vagyunk tanúi, amely az emberiség önpusztításába csap át.

Ezeket a problémákat önző nemzetállami alapokon nem lehet megoldani, ehhez olyan államférfiak kellenek, akik képesek magasabb dimenziókban is gondolkodni.

A XXI. század eldönti, hogy ez sikerül-e, a XX. század két világháborúja és totális csődje után…

ábrahám