Bizony, az idő eljár, és az ember ilyen korban már nem hetvenkedik, bár a megélt évei számát tekintve, formálisan megtehetné ezt. G.B. Show világhírű író mondta egyszer: „Mondják, hogy az öregedéssel annyi sok jó dolog jár, de valaki mondjon már egyet, hogy mi is az?”
Igen, a fizikai erőtlenedés, az idős korral járó álmatlan éjszakák, a barátok és a barátságok elvesztése nyomasztólag hat az emberre, de még inkább az, hogy milyen irányba halad mostanában a nagyvilág.
Szemtanúi lehetünk a civilizáció elporladásának, a polgári társadalom szétesésének, mert mindenütt a világban mini vagy kevésbé mini diktátorok jelennek meg, akik előbb-utóbb egymásnak is fognak esni.
A XX. század története Európának megmutatta, hogy hová vezet a korlátlan nacionalizmus? Az I. és a II. Világháború e földrészről indult el, és emberek tízmillióinak oktalan halálához vezetett. Ma béke van Európában, mert létezik az Európai Unió, de az immáron hatvan éves Római Egyezmény európai alapjain ismét repedések mutatkoznak…

Félő, hogy a nacionalizmus ismét fegyveres konfliktushoz fog vezetni ezen a földrészen.

A technikai civilizáció, az okostelefon, az internet, meg az a kényelem, ami ezzel jár, bebizonyította, hogy magát az embert, mely társadalomban él, nem igazán tudja pozitív értelemben megváltoztatni: mindenütt a romlás, a rendetlenség, és az eszmék zűrzavara tapasztalható.

Az ember ilyenkor fél a valósággal szembenézni, és inkább kedvenc könyveit veszi kézbe, mint például Hemingwaytől az Öreg halász és a tengert, melyben Santiago az öreg halász a végsőkig kitartott egyedül a tengeren, hogy zsákmányát, a nagy halat partra vigye. De Arany János időskori bölcsességeit tartalmazó Őszikék verses kötetét is jó, ha az ember vigasztalásul kezébe veszi, nem beszélve a Toldi trilógiáról.

Igen, hetven fölött még a lélek erős, de a test már gyengül. Az embernek nehezére esik a járás, az ízületei fájnak, és más egyszerű betegségek is gondot okozhatnak. Ha az emberben voltak még illúziók a haladás tekintetében, melyeket a lelke táplált, úgy azok is szép lassan elhervadnak, elhamvadnak. Az ember inkább a múltba mereng, és onnan próbál erőt meríteni, amikor látja, hogy hamis próféták tucatjai hamis igéket hirdetnek. Nem gondolván végig azt, hogy mit tesznek, és főleg nem azt, hogy embernek kell maradni az embertelenségben.

Mégis azt mondom, hogy – majd háromnegyed évszázados tapasztalattal a hátam mögött – mindig a jobbik énünket próbáljuk megtartani, és tovább építeni ebben a romló, romboló korban.

Igen, többet vártam a 27 évvel ezelőtti rendszerváltástól. Hittük, hogy a szabadsággal eljön a jólét is. Nos, már a szabadságot is lassan elveszítjük, és bizony visszakanyarodunk az egypártrendszerhez, és a jólétben való lemaradásunk behozatalához – mértékadó közgazdászok szerint – legalább 15-20 év kell.

Nem beszélve arról, hogy a jövő évi választások tétje már az, hogy maradunk-e Európában, vagy nyitunk Kelet felé, és továbbra is az illiberális, demokráciának mondott rendszerben fogunk majd élni…

ábrahám