„Amikor ezt a lapot készítjük, még nem tudjuk, hogy Orbán Viktor győzött vagy veszített-e az Európai Néppárt türelmével oly kitartóan folytatott játékban. De ha a választási matematika még bent tartja is egy darabig a pártszövetségben, lassan, de biztosan kicsúszik az európai mainstreamből, hogy legjobb esetben is az euroszkeptikusok szivárványkoalíciójának élén vitézkedjen. A migrációs válság és az Iszlám Állam terrorakcióinak csúcspontján sokak számára egy pillanatra tűnhetett úgy, hogy a bezárkózás forgatókönyve jobb gyógyszer, mint a liberalizmus, ám mára kiderült, hogy Európa áldozatok és konfliktusok árán, de képes megoldani a válságait – mondja Stefano Bottoni, a Portré rovatunkban bemutatott olasz-magyar történész. Bizonyára úrrá lesz a Világ rovatunkban elemzett, új-zélandihoz hasonló szélsőjobboldali terrorakciókon is. Mert képes korrigálni, szemben a paternalista rendszerekkel.
De azért Orbán is tanul – bár még dől a migránsozás a köztévéből, és csak Manfred Weber látogatása miatt kerültek le a brüsszelezős plakátok -, láthatóan érzi, hogy a születések csökkenése és a kivándorlás kombója a valódi probléma, ami már középtávon katasztrófába torkollhat. Gazdaság rovatunk két orbáni választ vizsgál meg: a gyermekvállalási támogatásokat és Matolcsy György nyugdíjprogramját. Utóbbi az önkéntes nyugdíjpénztárak ezermilliárd forintnyi vagyonát központi alapba terelné, az sem elképzelhetetlen, hogy a megszüntetett magánnyugdíjpénztárakhoz hasonló öngondoskodási rendszer állna fel. Azt egyelőre nem tudni, hogy ésszerű reformmal vagy újabb lenyúlási kísérlettel állunk szemben, s azt sem, hogy csak másodlagos célja-e a Jóléti Alapnak az állampapírpiac és tőzsde fellendítése, ahol Orbán oligarcháinak a pénze is forog.
Akik legutóbb épp a Tihanyi-félszigeten szálltak partra, ismét kiszakítva egy darabot Magyarországból. „Az egyiknek sikerül, a másiknak nem” – ez a Zerkovitz-sláger is lehetne Magyarország rovatunk erről szóló cikkének címe, amiből kiderül, hogy senki, még a helyi önkormányzat sem tud olyan jó pályázatot írni, mint a kormányközeli oligarchák, ha fejlesztési forrásokról van szó. Címlapsztorink szerint nemcsak balatoni kikötőkben vetnek horgonyt, hanem a Budapest Airportot is igyekeznek megszerezni. A cikk megkockáztatja, hogy Tarlós István főpolgármester nem kizárólag a fővárosiak álmát félti, amikor száműzné a fapados társaságokat, s talán az sem véletlen, hogy a Turisztikai Ügynökség most kelt ki a reptér „megdöbbentő” állapotai miatt. Amiben persze van igazság: a nyugat-európai árak mellett taxis hiénákat, kifosztott poggyászokat, kétes tisztaságú mosdókat kínál a Gyurcsány-kormány által 75 évre bebetonozott tulajdonos. Csakhogy a fapadosok elterelése nemcsak a Budapest Airportnak okozhat olyan veszteséget, hogy a gazdája talán engedne a zsarolásnak, hanem a turizmusnak is. Az pedig Mészáros Lőrinc érdekeit sérti.
Szellem rovatunknak az Ellenzéki Kerekasztal megalakulásáról szóló cikke azt a 30 évvel ezelőtti pillanatot eleveníti fel, amikor a későbbi politikai elit képes volt közösen fellépni az állampárttal szemben, s még nem hasította ketté a máig szorgalmasan életben tartott kultúrharc, ami nem engedte meg, hogy a pártok legalább egy „nemzeti minimumban” egyezségre jussanak. Megágyazva ezzel mára annak a politikai erőnek, amely a szuronyok hegyén felkínálta számára a „nemzeti együttműködés” fikcióját.
Eddig a cikk. A mi lapzártánk tekintetében már tudhatjuk, hogy mi is történt Orbán Viktor és az Európai Néppárt között. Azt is megtudhattuk, hogy két média Magyarország van, az egyik Orbán Viktoré, mely szerint Orbán győzött a Néppárttal szemben, a másik pedig az ellenzéki média, mely szerint a Néppárt a május 26-i EP-választásokig aranyketrecbe zárta Orbán Viktort, és amerikai szóhasználattal élve, „béna kacsává” vált.
A mi véleményünk szerint semmiképpen sem lehet győzelemnek tekinteni a Néppárt koalíciós tagságának felfüggesztését még akkor sem, ha ezt a Fidesz ottani képviselői megszavazták. A szavazás végeredménye igen csak meggyőző: 190 szavazat szólt a Fidesz felfüggesztése mellett, 3 pedig ellene. Az is igaz, hogy a májusi EP-választások után dől el a Fidesz sorsa, mert Orbán is kiléphet a néppárti frakcióból, de ki is zárhatják onnan. A néppárti felfüggesztést már Orbán Viktor is megtapasztalhatta személyesen, hiszen a szavazást követően, csütörtökön a magyar kormányfő már nem vehetett részt ez Európai Néppárt állam- és kormányfőinek az Uniós csúcstalálkozót megelőző hagyományos egyeztetésén.
Az egész történet Orbán Viktort illetően, egy olyan sakkjátékoshoz hasonlítható, aki csak úgy sakkozik, hogy ugyanazt lép a sötét bábuival, mint amit az ellenfél, a Néppárt a fehér bábukkal. Hiszen szavaztatott a fideszes képviselőkkel a Néppártból való felfüggesztésre, és ugyanúgy felállított három „magyar bölcset”, mint a Néppárt, azzal a céllal, hogy vizsgálják meg a Néppártot.
Az az út, melyet Orbán Viktor követ Magyarország kárára történik, hiszen egyre kevesebb a magyar EP-képviselőknek a ráhatása az európai dolgok folyására és a támogatásokra. Orbán Viktor tényleg elment a falig, át is törte azt, mert ebben az úgymond felfüggesztett helyzetben egy Fidesz szimpatizáns szavazó nem tudhatja azt, hogy milyen politikát fog majd folytatni a Fidesz, azaz visszaveszik-e a Néppártba, vagy Orbán Viktor grundol magának egy szélsőjobboldali populista, euroszekptikus Európa parlamenti koalíciót.
Mindeközben zajlik a Soros-Juncker plakátok lecserélése Magyarországon a családtámogatás és gyermekvállalási ügyekre, de ezzel párhuzamosan az is, hogy a Balaton környékét átalakítják azok a NER-lovagok, akik közel ülnek a tűzhöz, illetve a kiírt pályázatokhoz, élén Mészáros Lőrinccel.
Természetvédelmi területek, nádasok és erdők esnek áldozatául ennek az eszement tér-, illetve partfoglalásnak.
Mindezen jelenségek azt mutatják, hogy haladunk az egypártrendszer irányába, abba az egypártrendszerébe, mellyel annakidején, a rendszerváltáskor még maga Orbán Viktor is szemben állt.
Így múlik el a világ dicsősége…
ábrahám
