Miután már többször is elolvastam a Bibliát, így manapság már „csak” azt teszem, hogy kinyitom valahol, és elolvasom, elgondolkozom az ott leírtakon. Ilyenkor mindig megélem azt a csodát, hogy az olvasottak nekem szólnak, útmutatót adva az aktuális problémámra.

Hiszem, hogy nem blaszfémia – mert hitem szerint Popper tanár úr élete és tehetsége is az Isten ajándéka – de Popper Péter tanításai is hasonlóképpen működnek az életemben, mint a Bibliáé. Gyakran veszem elő egy-egy könyvét, nézem meg előadását, és mindig éppen azt kapom, amire szükségem van.
Sokat törtem a fejem azon, hogy mivel kellene most méltóan megemlékezni. Aztán megnéztem az „Önként vállalt vakság” – című előadását. És kérem itt a válasz! Ebben a rendkívüli egészségügyi-gazdasági-politikai helyzetben számomra egyértelmű a Tanár Úr üzenete:

„Elmondom a katasztrófavakságot. Ez a hétköznap arra is jó, hogy mindig csinálni kell valamit. Telezsúfolt, mindig program. Én elszörnyedve nézem a saját gyerekeimet (egy saját fia és egy nevelt lánya van), hogy nem tudnak program nélkül meglenni. Olyan este nincs, hogy ne kelljen valamit csinálni, ne kelljen valahová menni, ne történjen valami. Az emberben olyan rettenetes iszony van az egyedül maradástól, az önmagával maradástól, a belső csendtől, hogy ez elviselhetetlen számára. Hát tessék megnézni ezt a programőrületet, ami a legnagyobb business ma, nemcsak Magyarországon, hanem a világon. Miért ez a félelem attól, hogy egy kicsit csöndben van az ember? Hogy egy kicsit számot vet az ember? Ezt a csöndet kiirtották a hétköznapok!
Na most a vakságról… Ha állandóan csinálni kell valamit, ha állandóan elmulasztott kötelességeim után rohangászok, nem veszem észre, hogy milyen lényeges történik az életemben. Ugyanis ami lényeges, az csendben történik. A karakter csendben változik. A lélek csendben változik. A fű csendben nő. A nagy betegség is csendben készül az emberben. Nem csak a pozitívumok! Minden, ami lényeges, az mind a csendben történik és nem a lármában. Ha a zaj elfedi az életet, azaz a hétköznapot, akkor elfedi mindazt, ami lényeges, ami készül az emberben, a világban, amit idejében észre lehetne venni, ha nem menekülne el a csendtől, ha tudna egy kicsit befelé figyelni. Így nagyon sok mindent megelőzhetne az életében ami rossz. Tetszenek tudni, hogy milyen csendben megy végbe egy házasság elromlása? És mikor veszik észre az emberek, hogy a kapcsolat tönkre ment? És miért lehet becsapni egy egyetemi tanárt saját állapotát, betegségét illetően?
Mert katasztrófavaksága van! Mert közeledik a vég és nincs elég lelki ereje ahhoz, hogy ezzel szembenézzen!
Mást kérdezek: Váratlanul jönnek a dolgok? Ez igaz? Tényleg azt tetszik hinni, hogy 1939-ben váratlanul tört ki a II. világháború? Hát mi előzte azt meg? Hitler már 1933-ban hatalomra jutott! Méghozzá nyílt háborús programmal! Egész Európa tudta! De úgy voltak vele: „á, nem kell komolyan venni. Hát ez csak egy pojáca. Ugyan már!” És amikor a pojáca lerohanta Európát, akkor a szívükhöz kaptak, hogy Úr Isten, mi történt? Tehát váratlanul történt? Vagy egy történelmi katasztrófavakságban szenvedett a világ, hogy nem vette észre, hogy ki is ez a Führer, milyen erők állnak mögötte és hová is vezeti ez a világot?
Mikor kell felébredni, hogy mi történik ebben a világban, és meddig lehet ezzel a katasztrófavaksággal hülyíteni az embert? (…)
Lángban áll fél Budapest… Ki gondolta volna, hogy az az ország, amelyet pogromszerűen kettészakítottak évekkel ezelőtt, az egy nap felgyullad, és egymásnak esik… Ugye? Tetszik érteni? A kettő együtt van: a hétköznapoknak ez a hülyítő, butító kényszercselekvési tömege, amit rázúdít az emberre, és ami alól nem szabad kiszabadulni, mert akkor nem konvencionális az ember viselkedése, és a másik oldalon van a katasztrófavakság, amit ez a hétköznapi tömeg elfed, hisz ez a célja, hogy ne vedd észre milyen tragédia készül!”

Köszönöm drága Tanár Úr az üzenetet! Megértettem… Remélem sokunknak segített!

K.Zs.B.T.