Az elgondolkodtató novella részlet után Dr. Ábrahám Tibor elnök úr köszöntötte a vendégeket, megköszönte, hogy elfogadták az Egyesület meghívását a közéleti estre. Röviden ismertette a közönséggel az Egyesület tevékenységét, működését, kiemelve azt, hogy minden rosszindulatú híresztelés ellenére a Jobb Nagykőrösért Egyesület a város és az itt élők érdekeit szem előtt tartva jobb és bal oldalra egyaránt nyitott, az itt élők életminőségén javítani kívánókkal bármikor konkrét ügyek mentén összefog. A szervezet teljesen egyenrangúan képviseli mindenféle pártállású és ideológiai hovatartozású nagykőrösi ember érdekeit.

Az Elnök Úr a köszöntő után a pódiumra szólította Nagy Bandó Andrást, akit teltházas közönség várt! Az önálló est nem kezdődhetett mással, minthogy Várkonyi Miklós, kecskeméti civil szakember és Dr. Ábrahám Tibor közösen felköszöntötték a november 12-én 70. születésnapját ünneplő humoristát.

Nagy Bandó András – bár életműve akkora jelentőségű, hogy bizonyítania, pláne bizonygatnia semmit nem kell – két órás előadásával hitelesen tárta elénk azt, hogy Ő nem „csupán” humorista, hanem költő, író, színész, filozófus, esztéta, grafikus is egyben, de leginkább úgy foglalhatjuk össze, ahogyan Ő saját magát jellemzi: NÉPMŰVELŐ! S a felsorolásból nem maradhat ki a hihetetlen szociális érzékenysége sem, hiszen Nagy Bandó András rengeteget tett és tesz a hajléktalan honfitársainkért, a társadalom perifériáján élők érdekében végzett tevékenységéért megkapta „A hajléktalan emberekért” díjat, valamint az „Arany szalmaszál a hajléktalanokért” elismerést is.

Az est hangulatához nem lenne elegáns, hogy részletesen írjak ebben az összefoglalóban a méltatlan előzményekről, így csupán annyit jegyeznék meg, hogy minden rosszakaratú, Nagy Bandó András közreműködését megakadályozni szándékozó egyén, szervezet, stb. csúfos szégyent és vereséget könyvelhet el magának, mert a rendezvény mérlege összefoglalva:
•    telt ház,
•    két órán át tartó hol a nevetéstől, hol a meghatottságtól könnyes szemek,
•    a tiszteletét percekig tartó álló vastapssal kifejező közönség,
•    a Művész örömkönnyei,
•    könyvdedikálás és mellette kötetlen beszélgetés.

Nagy Bandó András az est folyamán szavalta saját verseit, felolvasott írásaiból, reagált a jelenlegi politikai helyzetre, közhangulatra. Mindezt hihetetlen intelligenciával és humorral oly módon, melyet érdemes lenne tanítani! Saját magát így jellemezte:

„Az ember összetett lény. Az én névjegyemen például az áll: prolihisztor, liberális keresztény, népi urbánus.”

Az önálló esten számtalan régi és új kabaré számot hallottunk Nagy Bandó Andrástól és ami a legmegdöbbentőbb, hogy a rendszerváltást megelőző és az utána következő nehéz életkörülményekre írt humoros jelenetek sajnos ma is aktuálisak. Persze az a szerencsénk, hogy ilyen nemzet vagyunk mi magyarok, hogy „sírva vigadunk”, mely meggyőződésem szerint –  s ezt a GondolatÉBRESZTŐ est is jól példázza – egyáltalán nem azt jelenti, hogy semminek nem tudunk örülni és mindig sírunk, hanem éppen ellenkezőleg, a nyomorúságunkon is képesek vagyunk nevetni!

Álljon itt a fent leírtak bizonyítására egy idézet az estből, s akkor ki-ki eldöntheti, hogy változott-e, javult-e a helyzet, vagy ugyanott topogunk, esetleg rosszabb… Nagy Bandó András 1990-ben írta a számát, és annyit kért, hogy aki ma is aktuálisnak érzi az elmondottakat, akkor a „Tovább is van, mondjam még?” – kérdésre felelje, hogy „Mondjad még”.

A közönség reakcióját, azaz helyzetértékelését hamarosan megtekinthetik a hetihirek.hu oldalon található Heti Hírek TV-n.
„Volt egy kéglink, falán kép.
Kéglink még van… Mondjam még?
Volt villanyunk nem is rég.
Kikapcsolták… Mondjam még?
Fűtöttünk, ha jött a tél.
Most ráfáztunk… Mondjam még?
Volt rádiónk, volt TV-nk.
Zaciban van… Mondjam még?
Volt hűtőnk, és mosógép.
Most teknő van… Mondjam még?
Volt asztalunk, volt négy szék.
Egy még megvan… Mondjam még?
Volt Trabantunk, szürkéskék.
Most gyalog járunk… Mondjam még?
Könyvünk is volt, s volt Könyvhét.
Könyvhét még van… Mondjam még?
Üdültünk is évenként.
Most otthon ülünk… Mondjam még?
Volt kis pénzünk, takarék.
Mind feléltük… Mondjam még?
Volt kutyánk is, keverék.
Éhen pusztult… Mondjam még?
Volt macskánk is tegnap még.
Elvándorolt… Mondjam még?
Úgy láttuk, hogy kék az ég.
Befellegzett… Mondjam még?
Volt egy kriptánk. Üres még.
Bérbe adtuk… Mondjam még?
Befejeznem illenék.
Mondhatnám… de Mondjam még?
Telhetetlen közönség.
Abba hagyom, ez a vég.”

Így köszönt el Nagy Bandó András az előadása végén:
„Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek! Én remélem, hogy az a rossz előzetes törölhető, feledhető. Erre vágyom! Becsüljék meg, becsüljétek meg egymást! Ezt a várost lakjátok… Aki nem itt lakik, annak oda érvényes. Hogy mondjam ezt, hogy „Jézus” legyek egy picikét? Szeressétek egymást gyerekek! Ja, ez már egy dal… De ugyanerről szól.”

K.Zs.B.T.