A piacok leállnak, a termelés megszűnik, és a félelem miatt leállt a turizmus is. Mivel a járvány világméretű, mértékadó közgazdászok szerint a gazdasági visszaesés meghaladhatja a három százalékot is. Ez súlyosabb válságot jelent, mint a II. Világháborút megelőző 1929-33-as világgazdasági válság, nem beszélve a 2008-as pénzügyi világválságról.

Magyarországon Varga Mihály pénzügyminiszter szerint szűkített újratermelésre kerülhet sor mínusz három százalékkal, a belső hazai termékre, a GDP-re vonatkoztatva.

A járvány elleni küzdelem sikerességének egyik fontos tényezője a nyílt tájékoztatás lenne, és persze a folyamatos tesztelés is, azaz lehessen tudni azt, hogy hány ember beteg, vagy már volt beteg, és kik az egészségesek. Azt tapasztalhatjuk viszont, hogy a magyar kormány – úgy tűnik – szándékosan titkolózik, és mindent propagandisztikus eszközökkel akar megoldani, mint tette ezt az elmúlt tíz évben az általa ellenségnek kijelölt intézményekkel, személyekkel szemben (Soros György, migráció, Brüsszel).  Az igazán illetékes szakemberek eltűntek, viszont őket egy úgynevezett operatív törzs helyettesíti, akik ugyan minden nap tartanak tájékoztatót, viszont Majtényi László alkotmányjogász szerint roncsolt magyar nyelven mellébeszélnek, és az igazán fontos kérdésekre következetesen nem adnak választ.

Ez csak arra lehet jó, hogy utólag ne lehessen rámutatni arra, hogy az adott konkrét helyzetben lehetett volna-e jobb járványügyi döntést hozni. Az sem helyénvaló, hogy Müller Cecília országos tisztifőorvos egy nagymama mentalitással beszél magáról a járványról és a védekezésről, két rendőr egyenruhás között.
Azt tudjuk, hogy Magyarországon az egyenruhának nagy tekintélye van, sőt ma már, ha valaki egy láthatósági mellényt vesz magára, környezete joggal hiszi azt, hogy ő már valaki. Pedig egyenruhával akár rendőr, akár katonai egyenruha az, egy járványt igazándiból nem lehet érdemben megfékezni. Ellenben lehet az embereket félelemben tartani.

A demokratikus berendezkedésű államoknak, pláne, ha azok vezetői őszinték saját népükhöz, sokkal eredményesebben tudnak küzdeni a járvány ellen, mint azok a diktatúrák, ahol még a koronavírus-járvány szót is betiltják.

Belátható, hogy közös érdekünk az, párthovatartozástól, életkortól, származástól függetlenül, hogy minél kevesebb áldozattal megússzuk ezt a járványt, és minél kisebb gazdasági veszteséggel kerüljön ki az ország a járvány okozta megszorító intézkedésekből.
Az emberek a segítséget nem egy távoli irányító központtól várják, hanem attól a közösségtől, értsd alatta önkormányzattól, vagy intézményektől, melyekben élnek.

A kormányzat erre rá is játszik, hiszen az önkormányzatokat hatalmazza fel a hétvégeken a konkrét korlátozó intézkedések meghozatalára, miközben anyagilag megsarcolja őket. Viszont a kórházi ágyak ágyszámcsökkentését saját hatáskörben rendelte el, igen sok súlyos betegségben szenvedő idős embert otthonápolásra kényszerítve. Nem lehet tudni, hogy hány ilyen beteg került haza, és hányan fognak emiatt az embertelen és szakszerűtlen intézkedés miatt elhalálozni, mert otthon nem lehet biztosítani azokat a kórházi feltételeket, melyek szükségesek az ilyen krónikus betegek ellátásához.

Egy dolgot világosan kell látni, hogy a kórházi ágyszámcsökkentés, ha magasabb emberáldozatot követel, mint a koronavírus betegségben elhunytak száma, akkor igen csak helytelenül cselekedett a központi hatalom. A kórházi ágyszámcsökkentést cinikusan hadgyakorlatnak nevezték illetékes körökben, nem gondolva arra, hogy ez az intézkedés emberéleteket követel.
Orbán Viktor miniszterelnök ki tudja milyen értesülések alapján a járvány tetőzését május 3-ra jelentette be. Hozzátette azt is, hogy a járvány elleni védekezést szolgáló megszorító intézkedéseket lazítani kívánják. Félő, hogy ezek a lazító intézkedések odavezetnek, hogy a járvány tömeges megbetegedéseket produkál, és ezzel a kormányzat nem éri el azt a célt, hogy a gazdaság minél előbb beinduljon.

Óriási dilemma ez, hiszen, ha a gazdaság összeomlik, annak rendbetétele akár éveket is igénybe vehet. De az sem járja, hogy emberáldozatokkal indítsa be a kormányzat a gazdaságot. Mindenképpen szükséges lenne az, hogy több tesztelés történjék, tehát a járvány mértékével, elterjedtségével a döntéshozók tisztában legyenek. Ezt túlzás nélkül állíthatjuk, élet-halál kérdése, mint ahogy az is, hogy az orvosokat és szakápolókat hatékony egyéni védőfelszereléssel kellene ellátni, mert ők érintkeznek a koronavírusos betegekkel.

Az én nemzedékem, mely a II. Világháború utolsó éveiben született, már sok mindent megélt. Gyermekként megéltük az 1956-os forradalmat, az 1968-as gazdasági reformokat kezdő munkavállalóként, felnőttként a ’89-es rendszerváltást, és most nyugdíjasként ezt a 2020-as koronavírus-járványt.

Ez alatt az idő alatt láthattunk diktatúrát, rövid ideig demokráciát, majd újra tekintélyuralmi állami berendezkedést.

Nem lehet tudni, hogy ennek az ördögi világjárványnak mi lesz a vége, és milyen hatással lesz szeretett hazánkra, Magyarországra.
De míg élünk, remélünk!

ábrahám

Forrás:MKIK