Kásler Miklós miniszter fűnyíróelvszerűen elrendelte, hogy minden kórház – kivétel nélkül – hatvan százalékos ágyszám csökkentést végezzen el, mely harminchatezer ágyat jelent, és azt a koronavírus fertőzöttek számára szereljék fel és tegyék szabaddá.
Orbán Viktor miniszterelnök, látván az orvosszakmai bírálatokat, meg a közvélemény reakcióját, azt mondta, hogy ez orvosszakmai lépés volt. Mármint az, hogy a súlyos betegeket is, vagy a műtétre várókat, vagy a műtéten átesetteket kipaterolják a kórházakból, magukra hagyva őket. Ez biztosan nem orvosszakmai döntés. Közgazdász szemmel pusztán csak az történik, hogy az idős krónikus betegségben szenvedő, de nem koronavírusos betegek otthonápolást kapnak nem orvosszakmai alapon, melynek a költségét a család viseli. Mondhatnánk úgy is, hogy a fürdővízzel kiöntötték a gyereket, azaz az öreget. Mert belátható – legalább is az operatív törzs által nyilvánosságra hozott adatok alapján -, hogy ilyen koronavírus fertőzött ágyszámra nem lesz szükség, mert hál’ Istennek a fertőzési görbe ellaposodott, és az egyidőben kórházi kezelésre szoruló koronavírusos fertőzöttek száma messze elmarad a szabaddá tett harminchatezres ágyszámtól.
 

De azt a laikus is tudja, hogy nem csak szabadágy szükséges, hanem ahhoz ápoló személyzet és orvos is. Tegyük hozzá speciális orvosszakmai ismeretekkel, már ami, például a lélegeztetőgépek kezeléséhez kell.

Két kórházigazgatót váltott le hirtelenjében Kásler Miklós állítólag azért, mert nem tették határidőre szabaddá az ágyakat az általuk igazgatott kórházakban a koronavírusos betegek fogadására.
Szomorú példa az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet igazgatójának, Cserháti Péternek a felmentése, aki mellett Balog Zoltán is kiállt. A székesfehérvári igazgató mellett pedig a város polgármestere, Cser-Palkovics András. Mindebből látható, hogy még Fideszes berkekben is megütközést keltett a járvány kellős közepén ezen kiváló orvos-igazgatók leváltása. Hiába, Fideszéknél első a fegyelem, a vírus csak másodlagos.
Horváth Ildikó egészségügyi államtitkárnak mindeközben jut ideje arra, hogy szorgalmasan kiossza azokat, akik az elbocsájtott orvos-igazgatók mellett kiállnak.
Kásler Miklós viszont, mint orvos és miniszter, sem a nyilvánosság előtt, sem a parlamentben nem nyilatkozik az ügyekről… Lehet, hogy a tízparancsolat tanulmányozásával van elfoglalva ismét, mely állítása szerint, aki azt betartja, egészséges marad.
 

Az Orvosi Kamara is kifejtette álláspontját a fűnyíróelven megvalósított kórházi ágyszám csökkentés ellen, nevezetesen járványügyi szempontból nem tartják helyénvalónak, hogy minden kórházban koronavírusos betegeket telepítsenek be.

Az is furcsa, hogy amikor Kiskunhalason Orbán Viktor látogatást tett a frissen létrehozott konténerkórházban, kérdésére azt válaszolták az ottaniak, hogy akár ilyen nyolc konténerkórházat is létre tudnának hozni még. Ennek tükrében az ilyen mértékű ágyszám csökkentés egyáltalán nem logikus, de valljuk be, katonás lépés, legalább is a közvélemény előtt.
Felvetődik a kérdés, mégis miért rendelte el Kásler Miklós ezt az egész botrányos ágyszám csökkentést?

Már a cikk elején említettük, hogy ennek közgazdasági magyarázata az, hogy az ágyakról eltávolított krónikus betegeket a családokra bízzák, már akinek még van családtagja. Daganatos betegek, frissen operált szívbetegek, magas vérnyomásban szenvedők, műtét előtt állók kerültek ilyen helyzetbe, azaz maradtak kórházi ágy nélkül. Ez embertelenség, és ellenkezik az orvosok hippokratészi esküjével, de még az alkotmánnyal is, mely szerint mindenkinek joga van megfelelő orvosi ellátásra, és persze az életre.
Érthetetlen, hogy miért vállalja fel az Orbán-kormány ezt a konfliktushelyzetet épp a járvány idején.

Az orvostársadalmat már a két orvos-igazgató brutálisan gyors eltávolításával megfélemlítette, és az ágyszám csökkentéssel a gyógyulni vágyókat, a betegeket is kiszolgáltatott helyzetbe lökte.

Ki érti ezt?

ábrahám