Magyarországot összehasonlították a többi országgal a globális versenyképességi index alapján, és a 2006-os év harmincötödik helyéről mostanra már a hatvankilencedik helyre csúszott vissza.
A visegrádi országok is elhúztak hazánk mellett, és mi menthetetlenül leszakadtunk: a lakosság mintegy nyolcada él teljes szegénységben, és ami a legszomorúbb, a gyermekeknek mintegy ötöde, azaz húsz %-a. Ráadásul az ország egyik legsúlyosabb problémája az egészségügyi ellátás hiányossága. A gazdasági növekedéshez képest jelentősen visszaestek az állami egészségügyi közkiadások. Nálunk például két és félszer többen halnak meg megelőzhető betegségekben, mint az Európai Unió átlaga.
Az egészségügyi állami kiadások drasztikusan csökkentek, és ráadásul ezt a kevés pénzt is az egészségügyi ágazatban átgondolatlanul osztják el. A megkésett béremelések már nem segítenek a nyugatra történő orvos- és ápolói elvándorlás megakadályozásában. A háziorvosi praxisok is kiürültek, a háziorvosok zöme ma már a nyugdíjkorhatár felett tevékenykedik.
Az is nagy baj, hogy az egészségügynek nincs önálló minisztériuma, érdekképviselete a kormányban, hanem azt egy államtitkárság helyettesíti a Balog Zoltán vezette Emberi Erőforrások Minisztériumában. A helyzet tehát katasztrofális, és nincs remény a változásra, de talán a választásokkal 2018-ban ez a helyzet is megoldódik.
Bakonyiné Soós Magda
