Azt sem tudható ma, hogy ki az egészségügy valódi felelős vezetője. Mert, hogy Kásler Miklós miniszteri pozícióban van, és formailag ő lenne az egészségügy valódi felelős vezetője, mint például az oktatásügyé is, de egyik területen sem állapíthatjuk meg azt, hogy a miniszter úr tevékenysége garancia lenne a problémák megoldására. Pláne nem akkor, ha a felelős kiélezett helyzetekben még a magyar parlamentből is eltűnik.

Visszatérve az egészségügyre, helyette van a tv nyilvánossága előtt naponta szereplő operatív törzs, melynek járványügyi szakreferense a tiszti főorvosasszony, Müller Cecília, akit a járvány ismertetett meg a nyilvánossággal. Igazából az átlagnéző számára nem igazán kelt bizalmat, különösen akkor nem, amikor keresi a megfelelő szavakat mondanivalójához, és mindezt két egyenruhás rendőr között mondja el. Arról már nem is beszélve, hogy egyszer ajánlja a szájmaszkot, egyszer meg nem. Az emberben felvetődik a kérdés, hogy ki az egészségügy legfőbb felelőse, Kásler miniszter úr, vagy annak államtitkára, netalántán Müller Cecília?

A helyzet zavarosságát bizonyítja az is, hogy a kórházi ágyak hatvan százalékának egyik napról a másik napra való kiürítését rendelték el – véleményem szerint – meggondolatlanul. Nem törődve azzal, hogy ki fogja a hazaküldött betegeket otthon szakszerű ápolásban részesíteni. Egyáltalán, további sorsukért ki lesz a felelős?

Kásler miniszter úr eltűnt a nyilvánosság elől, de arra még volt ideje és bátorsága, hogy két, szakmailag elismert és bizonyított kórházigazgatót – néhány napos késedelemért -, mert megfontoltan igyekeztek eljárni, a miniszter úr azonnali hatállyal kirúgott. Nem volt logikus lépés, de annál inkább katonás, mint ahogy utóbb hadgyakorlatként kívánják beállítani az eszement, rapid kórházi ágy kiürítéseket.

Néhány hete a hatvanöt év fölötti orvosokat még eltiltották a betegellátástól, de aztán rájöttek az illetékesek, hogy például a háziorvosi praxisokat betöltő orvosok zöme a nyugdíjkorhatáron felül tevékenykedik. Ezt a tilalmat most gyorsan feloldották, mert kezd megbénulni a betegellátás.

Az sem világos, és nem érthető, hogy miért kell a kórházak és több mint száznegyven vállalkozás élére katonai felelőst kirendelni. Netán az lenne a cél, hogy a parancsokat a katonaságnál megszokott módon közvetítsék ezek a helytartók az illetékes igazgatóknak, vállalatvezetőknek, vagy folyamatos jelentéseket küldjenek a „központba”, hogy melyikbe, azt nem lehet tudni. De azt igen, hogy az operatív törzs tájékoztatója inkább vizuális élmény a tv-nézőnek az egyenruhák miatt, mintsem, hogy valós információkat juttatna a közvélemény tudomására.

Magyar újdonság az is, hogy sikerült feltalálni az újságírók nélküli sajtótájékoztatót, mely lássuk be, meg sem közelíti a valódi, érdemi sajtótájékoztató színvonalát, mivel az újságírók nincsenek jelen, az írásban leadott kérdéseket eleve szelektálják.

Az is elgondolkodtató, hogy a miniszterelnök milyen alapon jelentette ki, hogy május 3-án lesz a járvány csúcspontja, melyre Maruzsa Zoltán az oktatásügyért felelős államtitkár az érettségit a rákövetkező napra, május 4-ére tűzte ki. Több mint nyolcvanezer diák érettségizik elvileg, hatezer fő felügyelő tanár közreműködésével.

Jellemzően konzultáció nélkül tette mindezt. Nem hiszem, hogy van még Európában olyan ország, ahol az érettségit közvetlenül – már ha igaz – a járvány csúcspontját követő napra tűzte ki a hatalom. Jellemző, hogy Ausztriát, melyet miniszterelnökünk a járvány tekintetében egy kísérleti laboratóriumnak tekint, és annak intézkedéseit követjük, szóval ott is május 25-re halasztották az érettségit.

Az érettségivel kapcsolatban megjegyzendő, hogy mindössze egy hétvége alatt az iskolák jelentős többsége átállt, illetőleg igyekezett átállni a tantermi oktatást nélkülöző úgynevezett digitális munkarendre, oktatásra. Hogy ez egyáltalán megtörténhetett, az nem a döntést meghozó politikusoknak köszönhető, hanem a tanárok és diákok összefogásának. Rengeteg ötlet, javaslat született megoldásra, ami elősegítette a távoktatási rendszer működőképességét.

Összefoglalva, úgy tűnik nemcsak a magyar egészségügy beteg, hanem az oktatásügy is, és a hatalom intézkedései nem egy érettségről, hanem inkább éretlenségről tanúskodnak.

Megjegyzendő, hogy ez az első olyan valódi válsághelyzet, mely ellen az Orbán-kormány próbál küzdeni, nem igazán nagy sikerrel, és nem is őszintén tájékoztatva a közvéleményt, és nem is olyan, melyet saját maga talált ki, például migránsok, Soros György, Brüsszel.

Tanulság, hogy propagandisztikus eszközökkel (óriásplakátok, egyenruhák, agymosás) valódi problémákat nem lehet megoldani.

ábrahám