Azóta már ő sem fideszes és nem is parlamenti képviselő, mint ahogy én sem. Persze állampolgári jog párttagnak lenni, és hinni kritika nélkül a hatalomban. Sajnos a XXI. század egyre-másra szolgáltatja erre a példákat a világban meg hazánkban is.
Donald Trump amerikai elnök például először a koronavírus-járványt álhírnek minősítette, majd most, amikor tízezrével halnak meg Amerikában a járvány miatt, az egészségügyi világszervezetet, a WHO-t hibáztatja a koronavírus-járványért, hogy nem tett meg minden intézkedést, és a világjárvány kellős közepén faképnél hagyta a szervezetet, és ezért anyagilag sem támogatja azt. Szomorú az egészben csak az, hogy az amerikai nép végig hitt neki, holott rövid időn belül az ellenkezőjét állította saját magával szemben az amerikai elnök. No, de Donald Trump mégis csak az Amerikai Egyesült Államok elnöke, és az amerikai gazdasági élénkítő csomag keretén belül az arra jogosult állampolgárainak – értsd alatta a járvány miatt a munkájukat elvesztőket – csekkeket osztogat. Igaz, hogy nem tagadja meg önmagát ebben sem, de legalább segített, s így nyilatkozott: „Nagyon örülnek majd a rászorulók a kövér és csodálatos csekkeknek, amelyen persze rajta van az én nevem is!” Hát ennyi!
Nálunk nagypénteken hirdette ki a kormány a 105/2020.(IV.10.) sz. rendeletét, mely a veszélyhelyzet idejére csökkentett munkaidős foglalkozás esetén támogatást biztosít. A munkájukat elvesztőknek persze nem, pedig ez lenne szociálisan a fontosabb, meg azért is, hogy ne omoljon össze fizetősképes kereslet hiányában a piac, meg persze a gazdaság. No, de maradjunk a törvénynél, idézzük: „A központi forrás csak akkor vehető igénybe, ha fennáll legalább a négyórás foglalkoztatás!” És tegyük hozzá akkor is csak a kieső munkaidőre jutó bérköltség hetven százalékát téríti az állam. Könnyen kiszámítható, hogy ez jó esetben az összes élőmunka költség harminc százalékát jelentheti csak. A törvény persze ellentmondásban van Orbán Viktor azon kijelentésével, hogy csak a munkát, azaz a munkavégzést támogatja, mert munkaalapú társadalomban élünk. A baj csak az, hogy nem a munkát, hanem a kieső munkaidőt, ami tudvalevőleg nem jár munkavégzéssel, és jóval kevesebb támogatást is jelent.
Aztán továbbgondolva a dolgot, beláthatjuk, hogy ez a munkaadónak sem ad segítséget, hiszen a kisvállalkozásoknak nincsen annyi tartalékuk, hogy hónapokon keresztül fizessék – árbevétel nélkül – a fennmaradó munkabért, amely persze látszatfoglalkoztatást jelent, vagy jobb esetben raktárra termelést. De a törvény tovább szigorít, ezt is idézzük: „A támogatás csak akkor nyújtható, ha a munkaadó bemutatja, hogy a csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatás gazdasági indoka a veszélyhelyzettel közvetlen és szoros összefüggésben áll, és hitelt érdemlő módon alátámasztja, hogy a munkavállalók megtartása a folyamatos gazdasági tevékenységével összefüggő nemzetgazdasági érdek.”
Kérdem én, ki a jó isten tudja megmondani, hogy egy adott vállalkozás tevékenysége nemzetgazdasági érdek.
Nyilván nem a munkaadó, hanem az állam, aki így nyugodt lelkiismerettel elutasíthatja a pályázatot, hiszen például egy fodrászatra, vagy egy szépségápoló szalonra, vagy fittnes központra nyugodtan rá lehet fogni azt, hogy az ott végzett tevékenység messze nem nemzetgazdasági érdek.
Aztán itt van a tizenharmadik havi nyugdíj kérdése is. Hihetetlen, hogy az államnak most jutott eszébe a járvány alkalmával az elmúlt tíz év óta, hogy úgymond „visszaépítse” a tizenharmadik havi nyugdíjat, pedig lett volna rá ideje 2010 óta. A „visszaépítés” persze úgy történik, hogy majd jövőre, azaz egy év múlva, 2021-ben az év elején a nyugdíjas a tizenharmadik havi nyugdíj egynegyedét, azaz egyheti járandóságot kap meg. A „visszaépítés” pontosan négy évig tart majd, és 2024-re fejeződik be. Minő véletlen az esedékes 2022-es parlamenti választások éppen a „visszaépítés” időpontjának félidejére esnek.
A segítség most kellene a nyugdíjasoknak, hiszen az élelmiszer- és gyógyszerárak vadul elszabadultak, nem utolsósorban a forint soha nem látott gyengesége miatt. Erre csak Matolcsy György MNB-elnök szavait idézhetjük: „A Magyar Nemzeti Banknak nincs árfolyamcélja a forinttal kapcsolatban.”
Persze a nép, az istenadta nép, a nyugdíjas veszélyeztetett korosztály még ezért is hálás ebben az illiberális demokráciában. Sőt boldogan fényképezkedik helyi hatalmon lévő politikai vezetőkkel, miközben ott tüsténkednek körülöttük a jól fizetett médiaközmunkásaik és bértollnokaik.
Összefoglalva, a miniszterelnökünk által soha nem látott gazdaságélénkítő csomagnak van egy-két nem éppen hízelgő háttérmagyarázata, ha jobban utánagondolunk a dolgoknak. Mondjuk a törvényt is nagypénteken hirdették ki, ami tudvalevőleg a megváltó Krisztus halálát jelenti a keresztény világban.
Lehet, hogy ezzel a törvényhozók a munkájukat elvesztők szociális keresztre feszítésére gondoltak?
ábrahám
kép: Pixabay
