Hiszen, ha olvasol egy könyvet, de akár egy újságot is, akkor drága életedből egy adott időre ez az olvasnivaló tölti ki a tudatodat és belső énedet. Gondold tehát meg ezért, hogy viszonylag rövid életed során milyen olvasnivalókat, könyveket veszel a kezedbe, és miért is olvasod el azokat.

Azért-e, hogy tudásodat gyarapítsad, szemléletmódodat tágítsad, és több legyél általa, vagy csak azért, hogy primitív módon a legaljasabb emberi ösztönökre alapozva, gyűlölj másokat.

Persze nem az a baj, ha véleményedet, álláspontodat olvasás közben ütközteted az olvasott könyv mondanivalójával, eszmeiségével, szellemiségével. De azt mondom, hogy ha már nekiláttál egy könyv elolvasásához, akkor maradj következetes olvasó, és fejezd be azt, amit már egyszer elkezdtél. A félbehagyott könyv olyan, mint egy el nem végzett munka, vagy akár egy be nem teljesült szerelem…

Kedves Olvasó! Szeretném, ha tudnád, hogy egy könyv lehet társad is az életedben, és gondolataid kiegészítője, de egyúttal ellenfeled is.

Persze, jól jegyezd meg, minden könyv elolvasása hasznos lehet, mert vagy így, vagy úgy, de komoly hiteles tapasztalatokat szerezhetsz általuk anélkül, hogy valójában átélted volna a dolgokat, amely így szellemi épülésedet szolgálja.

Régen, az önkényuralmi rendszerekben, a forrongó XX. században – felsőbb utasításra – tömeges könyvégetéseket végeztek az utcákon és a tereken. Így volt ez a Hitler vezette fasiszta Németországban, de máshol is Európában a II. világháború előtt. Aztán tudjuk, hogy hová vezetett ez, többmillió ártatlan ember erőszakos, fájdalmas halálához.

A könyvek ellen elkövetett erőszak, a könyvégetés maga is erőszakot szül, és pusztítólag hat az emberi társadalomra. Ezt sajnos a XX. század történelme hitelesen igazolta. Sokan elfeledik ezt a mai populista politikusok közül, és azt gondolják, ha megsemmisítik azokat a könyveket, melyek kritikát fogalmaznak meg kialakított rendszerükkel szemben, akkor túlélhetik a saját maguk által teremtett diktatórikus rendszert. Úgy gondolják, hogy amiről nem beszélünk, nem olvashatunk, az nincs is, azaz nem létezik. Ez messze nem így van, mert a korlátozott szabadság feszültséget halmoz fel, amely az emberi társadalmakban forradalomként tör ki és jelentkezik, és így a társadalmi irányváltás véráldozatokkal jár, emberéleteket követel.

A demokráciában tehát, amíg az annak nevezhető, kötelessége mindenkinek elmenni szavazni, hogy a népakarat érvényesüljön.

Szavazni érdemben azonban csak az tud igazán, aki megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkezik, melyeket többet között az arra érdemes könyvek elolvasása útján szerez meg.

ábrahám