Az interjú készítésekor sok minden szóba került: az MDF, az ellenzék, a hit, a családi kötődések. Az újság hasábjain lehetetlen átadni azokat az érzéseket, melyeket a beszélgetés kiváltott. Egy biztos: Csáky Úr személyében olyan nyitott, elfogadó, keresztény értékrenddel rendelkező, európai gondolkodó politikust ismertem meg, aki elkötelezett lokálpatriótaként az ellenzékkel is kompromisszumra törekszik szeretett városa felemelkedéséért.

Heti Hírek: Jól tudjuk, hogy nincs ma könnyű dolga annak, aki a Fidesszel szemben indul egy választáson. Ön mégis megtette. Sőt! Nem először indult a polgármesteri címért. De inkább fogalmazzunk úgy, hogy feladatért…
Dr. Csáky András: Valóban így történt. Nem mentegetőzni akarok, de valójában állampolgári nyomásra döntöttem az indulás mellett. Ahogy közeledett az önkormányzati választás, egyre többen – közöttük fideszesek is – megkerestek, és biztattak, hogy induljak. Mielőtt végleg döntöttem volna a Facebook-on közvélemény kutatást végeztem. Több mint 2000 névre szóló levelet küldtem ki, melyben arra kértem a címzetteket, hogy az indulásomról mondják el a véleményüket. Több mint 500 válasz érkezett vissza, amire azt mondták a szakemberek, hogy ez egy fantasztikus eredmény, mert általában 8-10% körül szoktak reflektálni, az én esetemben pedig meghaladta a 25 százalékot.

HH: Zömében egybehangzóak, vagy azért differenciáltak voltak a vélemények?
Cs. A: Egy-két negatív megjegyzés kivételével mindenki bíztatott, sőt, tulajdonképpen még a programomat is megírták, ugyanis arra is rákérdeztem, hogy mi az, amiben szerintük változtatni kellene. És az emberek őszintén leírták. Ez a sok pozitív visszajelzés volt az, ami meggyőzte a családomat is, ugyanis a család nagyon ellene volt az indulásomnak. Azt mondták, bőven elég volt az a 30 év, amit közéletben eltöltöttem. De őket is meggyőzte, hogyha ilyen nagy a bizalom, akkor indulni kell. Antall József, mondta, - akinek fotója tiszteletem jeléül itt található az irodámban – , hogy úgy kell élni, hogy a feladatra mindig készen kell álljunk. Számomra a Teremtő szándéka alapvető fontosságú, és a Bibliából is azt olvashatjuk, a feladatra készen kell állni, el kell vállalni.

HH: Mennyire bízott a sikerben?
Cs. A: Megmondom őszintén, hogy a Facebookon érkezett reakciók engem arra bíztattak, hogy ez sikerülni fog. Egyébként a rendszerváltoztatás óta bekövetkezett választásoknak túlnyomó többsége nem arról szólt, hogy ki a szimpatikusabb, hanem arról, hogy büntetik-e a hatalmon lévőt vagy sem.  Az elődömmel kapcsolatban nagyon sok negatív vélemény alakult ki a lakosságban. Egyrészt mert nagyon zárkózott volt, nem tartott kapcsolatot a választókkal, másrészt több olyan esemény történt a városban, ami negatívan befolyásolta magának az önkormányzatnak a tevékenységét. Öt évvel ezelőtt is csak néhány százalékkal tudott nyerni. És csakis azért, mert négy kihívó volt és megoszlottak a szavazatok. Éppen ezért azt is elhatároztam, hogy ha lesz még egy kihívó, akkor én nem indulok.

HH: A mostani választáson nem volt más kihívója a fideszes polgármesternek, és az ellenzéki pártok is egy szervezetbe tömörültek.
Cs. A: Az ellenzéki összefogás jelölni akart, de én tényleg függetlenként akartam indulni! Nekem fontos volt, hogy tényleg a választópolgárok akaratából legyek megválasztva. Éppen ezért a család bonyolította le az egész kampányt. Voltak, akik anyagi támogatást akartak nyújtani, de azt sem fogadtam el, hogy a teljes függetlenségemet megtarthassam.

HH: Hogyan tovább? Ön most független polgármesterként vezeti a várost, a testületben többségben vannak a Fidesz képviselői és kisebbségben az ellenzéki összefogás. Hogyan lehet azt megoldani, hogy akik azért szavaztak Önre, mert nem a Fideszt akarják, ők is elégedettek legyenek, ugyanakkor „át tudja vinni” a fideszes többségű testületen az elképzeléseit?
Cs. A: Amikor először találkoztam a képviselőkkel, mind a két oldallal, akkor arra emlékeztettem őket, amit én is tanultam. A választásokat követően a mandátum elválik a jelölő szervezettől! Tehát én azt kértem mindenkitől, hogy ettől a pillanattól kezdve mindenki csak a választópolgároknak és a saját lelkiismeretének számoljon el. Ha ezzel a szemlélettel végezzük közösen a munkát, akkor semmiféle gond nem lesz.

Már önmagában az is változás, hogy jöttek a képviselők, hogy ezt vagy azt az anyagot megkaphatják-e? Számomra ez furcsa volt, mert a képviselőség azzal jár, hogy természetesen minden adathoz hozzá kell, hogy jussanak, erre nem kell külön engedélyt kérni! Persze ez is azt mutatja, hogy korábban nem ez volt a stílus. Véleményem szerint már ez is egy pozitív változás a közös munkában.

Sokszor tapasztaltam a politikai pályafutásom alatt, hogy sokan a negatív dolgokat nem merik elmondani, pedig sok olyan élethelyzet van, amikor nem tudunk valamin változtatni, és ilyenkor ezt ki kell mondani! 90 százalékban azt tapasztalom, hogy ilyenkor az a válasz hogy „köszönjük szépen, hogy őszintén elmondta, mert eddig csak hitegettek”. Bízom benne, hogy személyemmel egy stílusbeli változás következik a város vezetésében ilyen szempontból is. Én a testülettel együtt fogok dolgozni, minden anyagról ki kérem a véleményüket, közösen fogjuk meghozni szerintem azokat a bölcs döntéseket, amelyek a város fejlődését szolgálják.

HH: Nem tart-e attól, hogy ezt az együttműködést egy-egy kérdésben felülírja majd a pártfegyelem?
Cs. A: Nem félek tőle, és az is biztos, hogy nekem minden esetben semlegesnek kell maradnom! Hiszem, hogy új lapot nyitottunk! Nekem polgármesterként azokkal kell együttműködnöm, akiket megválasztottak. Akiket pedig megválasztottak, azoknak a lakosságot kell képviselniük! Éppen ezért kiemelten fontosnak tartom a nyilvánosság szerepét. Azt mondtam, s ez így is lesz, hogy ha tisztességtelen dolgot tapasztalok, akkor azt nyilvánosságra fogom hozni. A nyilvánosságnak hihetetlen nagy ereje van. Ha tisztességesen játszunk, természetesen hibázni lehet, az benne van a pakliban. De tisztességtelennek nem lenni nem lehet! És én ezért sem félek a jövőtől. Jöhet az országgyűlési választás is, mi tesszük a dolgunkat, azt, amire felhatalmaztak minket. Van mit csinálni, vannak gondok, még ha azt is halljuk a médiából nap mint nap, hogy az ország jobban teljesít…

Én ezúton is szeretném megköszönni a bizalmat a választóktól, és arra kérem Őket, hogy mondják el javaslataikat, és mondják el a kritikáikat is! Késő estig internetezek és reggel korán kelek, rögtön a gép mellé ülök és nézem, hogy jött-e üzenet, és ha jött, arra azonnal válaszolok. Ez is egy szokatlan dolog, hogy az ember egyből válaszol… Ha nem vagyok biztos az adott kérdésben, akkor kérem az egyik munkatársamat, hogy nézzen utána, és mikor megvan a válasz, akkor írok. Azt tapasztalom, hogy ezt nagyon értékelik a választópolgárok.  

HH: Komoly probléma a megosztottság. Családi, baráti kapcsolatok mennek tönkre a politika miatt. Ez a pártpolitikai nyomás rátelepszik a mindennapokra. Önnek van-e valamilyen megoldási javaslata ennek a problémának az enyhítésére?
Cs. A: Csakis a példamutatásban hiszek. Amikor megválasztottak, az első mondatom az volt, hogy az előttem dolgozóknak megköszöntem az eddigi tevékenységét. Nekem teljesen természetes az, hogyha valahol beszédet mondok és az elődöm ott van, akkor polgármester úrnak szólítom, mert a protokoll ezt kívánja. És úgy gondolom, hogy ezzel mintát is ad az ember, hogy azért, mert nem azonos oldalon állunk nem kell ellenségeskedni, nem kell egymást gyűlölni, csupán egy nemes vetélkedésbe kell belemenni, és győzzön a jobbik. Ha azt látja a választópolgár, hogy nem a viszály szítása vezérel a döntéseimben, a megnyilvánulásaimban, akkor talán változni fog a szemlélete.

HH: Ha valahogy definiálnia kellene önmagát, akkor hogy szólna a meghatározás?
Cs. A: Nem szívesen definiálom önmagam. Az a baj, hogy a hatalom mindig definiálja magát, viszont a meghatározással nincsenek a cselekedetei szinkronban. És ez az egyik legnagyobb baj!

De ha mégis be kellene sorolnom magam valahová, akkor azt mondhatom, hogy én egy keresztény konzervatív liberális ember vagyok, és ennek megfelelően cselekszem. Tehát tiszteletben tartom mások jogait. Élni és élni hagyni egy alapvető elv az én esetemben.

HH: Minek kell történnie ahhoz, hogy Ön 5 év múlva azt mondhassa, hogy elégedett azzal, amit elért?
Cs. A: Ha a választók azt mondanák, hogy ez az 5 év ez a város történelmében az aranynapok közé tartozik. Hogy nem csak lakhelyük, hanem otthonuk lett Cegléd, és a történelmi város visszaszerezte a fényét, és rangját!
Egy történetet hagy meséljek el. Az édesapám, aki Pest megyében volt főállatorvos, nagyon fiatalon, 44 éves korában halt meg. Akkor én 12 éves voltam. Az egyetem utolsó évében Bács-Kiskun megyében voltunk szüretelni, nem vártuk meg a buszt, hogy hazavigyen minket Pestre, hanem a barátokkal stoppoltunk. Iszonyú meleg volt. Egy paraszt bácsi portájára bekéredzkedtünk ivóvízért. Természetesen illedelmesen bemutatkoztunk. Amikor a nevem mondtam, rám nézett, és megkérdezte, hogy az édesapám nem az állatorvos Csáky doktor volt? Válaszoltam neki, hogy de, ő az. Erre az öreg azt mondta: „Egy tisztességes magyar ember volt!” Akkor majdnem elsírtam magam, és azt mondtam, hogyha egyszer a gyerekeimnek azt mondják, hogy tisztességes magyar ember voltam, akkor nem éltem hiába. És ez határozza meg a döntéseimet…

K.Zs.B.T.