Jandácsik Pál (továbbiakban: J. P.): Hogyan lettél másodállásban kertész?
Debreczeni-Bakos Melinda (továbbiakban: D-B. M.): A Bakos családunk már több mint százéves múltra tekint vissza a kertészet terén. Kezdetben dinnye termesztéssel foglalkoztunk, majd később tértünk rá a kertészetre, azaz a palánta, virág, gyümölcs- és zöldségtermesztésre. A minőségi áru előállítása már akkor igen fontos volt, hiszen akkoriban nem volt sok kertész Abonyban. Így a megbízhatóságon, a pozitív visszajelzésen a család megélhetése múlott. Ez igen kemény és nehéz szakma. A kora hajnali felkelés, és a késő estig tartó felkészülés egy-egy piacra, télen az éjszakai fával tüzelés a palántákra, és az állandó fizikai munka néha megterhel bennünket nem csak testileg, de pszichésen is. Ennek ellenére családunk szereti a termelést, hiszen sikernek éljük meg minden egyes cserepes -, szálas virág, vagy palánta szépségét. Szeretjük a „piaci életet”, szeretünk emberek között lenni, kínálni szép áruinkat, és szeretjük, ha a vásárlók meg vannak velünk elégedve. A pozitív visszajelzés mai napig fontos számunkra, ez motivál bennünket. A kertészet iránti szeretetünket hordozzuk génjeinkben, mai napig is. Szerencsénkre a férjem a vállalkozás mellé állt, a kertészet iránt ő is nagy szeretettel van, az ő munkája és segítsége nélkül, nem működne a százéves Bakos Kertészet, ami napjainkban már Bakos-Debreczeni Kertészet.

J. P.: Hogyan egészíti ki egymást a rendezvényszervezés és a kertészet?
D-B. M.: A mi kertészetünk egy családi vállalkozás. Négyen vagyunk részesei, édesanyámnak, a férjemnek és nekem főállásom van, apukám, aki főállású őstermelő és vállalkozó. Így hétköznapokon a piacon való értékesítés rá marad, mi pedig délután elkészítjük neki az árut, megpakoljuk az autót. Mi hétvégente vesszük ki „oroszlánrészünket” az értékesítésben. Nekem egy átlagos – nem napjainkra értendő – hétvégém úgy néz ki, hogy délelőtt piac, kora délután felkészülés a másnapi piacra, majd este indulás a művházba az adott rendezvényt lebonyolítani. Őszintén megvallva, ki van számolva minden percem, de nem bánom, mert engem ez feltölt, szeretem a pörgést. Illetve ezek szezonális dolgok. A palánta szezon kb. másfél hónap, a krizantém szezon pedig kettő hét. Értékesítéskor van ez a nagy hajtás, a termelési folyamatok jobban beoszthatók, nyugodtabb időszak van akkor kertészetünkben.

J. P.: Hogyan érinti a koronavírus-járvány a gazdaságotokat?
D-B. M.: Őszintén megvallva, amikor márciusban bejelentették, hogy Magyarországon van a vírus, és hogy intézmény bezárások, nyilvános helyek bezárása várható, nagyon meg voltunk ijedve, hogy a több nagy fóliányi eladásra kínált virágunk és palántánk bent ragad, netán a szemétbe megy. Ez anyagilag is igen megviselte volna a családot, hiszen ekkor nemcsak a profit, hanem a befektetett pénznek is annyi. Szerencsénkre kinyitottak a piacok, így ott is, és hétvégente otthon is tudunk árulni. Az emberek szívesen kertészkednek és termelnek, többen, mint múlt évben. A kertes házban lakók felkészülnek a zöldség önellátásukra, és az én személyes véleményem az; hogy jól teszik.

J. P.: Milyen óvintézkedéseket tetteket a járványügyi helyzetben?
D-B. M.: Hál’ istennek Abonyban és környékén még nem nagyon észlelhető a vírus, fertőzött betegekről is alig hallani. Ennek ellenére igyekeztünk felkészülni, vigyázni magunkra és a vásárlóinkra. Az eladásra szánt termékeket kesztyűben készítjük elő, a piacon és otthon eladáskor is maszkban dolgozunk. Nagy légterű fóliáink vannak, amelyek egész nap nyitottak. Általában szabadban dolgozunk, én úgy gondolom, illetve bízom benne, hogy a vírust sikerül majd kapun kívül tartanunk.  

A Heti Hírek szerkesztősége nevében is további jó termelést és munkát kívánok!

Jandácsik Pál