A különleges ajándék talán meglepőnek tűnhet az olvasóknak, de mégsem az, tekintve, hogy Józsi bácsi hosszú éveken keresztül azért repült fel a levegőbe, hogy onnan leugorhasson. A ma már nyugalmazott ejtőernyős alezredes jobb napokon akár négyszer is megismételte az izgalmas manőverezést. A szabadesés érzése egész életét meghatározta, hiszen tíz éves, aktív ejtőernyős szolgálata közben mintegy 174-szer bontott ernyőt.

Végvári József tavalyi szülinapja után azt kívánta, bárcsak idén ejtőernyőzhetne még egyet! 65 év felett viszont ezt már csak nagyon komoly procedúra árán lehetett volna elérni, így gondolkodóba esett, hogy egyáltalán érdemes-e vele foglalkozni. Felesége, Klárika néni is ösztönözte az ugrásra, aki tudja, hogy az ejtőernyőzés mindig a szíve csücske maradt. Így jött a tandemugrás ötlete, ami bár veszélytelenebbnek látszik, sokkal magasabbról történt, mint amihez Józsi bácsi eddig hozzászokott.

- Soha nem ugrottam még ilyen magasból, mint most: 3500 méterről a föld felett, 45 másodperc zuhanás után ernyővel a fejünk felett lebegtünk - kezdi az élménybeszámolót az ünnepelt. - 42 év után elképesztő volt újra átélni ezt az érzést, már hiányzott ez a semmihez sem fogható levegő. Ez volt a 175. ugrásom. Csak azért voltam egy kicsit szomorú, hogy nem én irányíthattam az ernyőt. 1975-ben, a Balaton fölött ejtőernyőztem utoljára, utána külföldi tanulmányaim miatt már nem engedték meg - részletezi.

Az elmúlt években a Végvári lányokat is megfertőzte az ugrás, sőt már az unokák is kacérkodnak a gondolattal, Józsi bácsi pedig szívesen látja el őket szakmai tanácsokkal. Most is férfiakat megszégyenítően bevállalós volt mindkét lány, sőt a fogadott unokát sem kellett kérlelni. Július 29-én, a kerek születési évforduló előtt két nappal ejtették meg az extrém családi „ugrabugrát”.

- Egy nagyon jól sikerült családi napot töltöttünk el együtt  a kecskeméti Matkópuszta Repülőtéren. Mi voltunk a leghangosabbak, de a vidám társaságnak nagyon örültek a házigazdák, akik nagyon készségesek voltak - kapcsolódik be a beszélgetésbe Klárika néni.

A kérdésre, hogy az ugrás előtt félt vagy izgult-e, Józsi bácsi könnyedén csak annyit felelt:
- Egyáltalán nem. A félelem nem az „ejéseket” jellemzi - jelenti ki határozottan, utalva arra, hogy a szíve mélyén még mindig vérbeli ejtőernyősnek érzi magát. - Ejés köszönettel tartozom a Reptér Parancsnoknak az ugrás lehetőségéért és Kollár Gábor ejtőernyős századosnak a baráti segítségért. Jó szívvel ajánlom minden érdeklődőnek ezt a repülőteret, mert itt ismeretlenül is baráti a fogadtatás, és színvonalas az étel-ital ellátás - teszi hozzá.

Mosolygás közepette megjegyzi: A tandemezésre az is motivált, hogy tavaly ünnepélyesen megígértem, ha továbbra is ilyen jó egészségesnek örvendek, ugrok még egyet. Mégsem tehettem meg, hogy nem tartom be a szavam.

Darányi Erika