A szállítás többtíz km-ről történt. A munka kizárólag emberi erővel valósulhatott meg, hiszen nem ismerhették a lovakat, amik legalább 2000 évvel később jelentek meg a brit szigeteken. De maguknak az óriás köveknek a kivágása a sziklákból - Däniken szerint - csakis földönkívüli űrlények segítségével történhetett.

Ugyanerre gondol a Húsvét szigeteki emberalakok esetén is. (A legnagyobb szobor vállszélessége 3,2 méter, súlya 82 tonna.) A fémek ismerete, szállítási eszközök nélkül csak kőbaltával dolgozó emberek szerinte nem tudták volna ezeket az őskori csodákat létrehozni.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az emberi akaraterő és a találékonyság sok mindenre képes. Korábban írtam a piramisok körülbelül 26 mázsás köveinek szállításáról, amit évtizedekig a tudósok nem tudtak megmagyarázni. A pár éve feltalált írás alapján viszont kiderült, nem fagörgőkön vagy bevizezett farudakon húzták, csúsztatták, hanem gurították őket. Ehhez a közel egy méter oldalú kőkockákat körül kötéllel rögzített, méretre faragott fahasábokkal vették körül. Így kapták meg a gurításhoz szükséges henger alakot. A piramisok építéséhez tehát nem kellett a földönkívüliek segítsége.

Más a helyzet a Bibliában található leírással. Írásomban ezt szeretném kicsit részletesebben körüljárni. Ehhez el kell tekintenünk az Ószövetségben több helyen is található „látomásoktól”, amit a mai ember nem tart valós, megtörtént dolognak és eszerint is értékeli. Ezekiel próféta könyvének elején egy ilyen látomásszerű dolgot ír le. De ne valami lázálomra gondoljunk, hanem a mai tudásunk szerint próbáljuk meg egy valóban megtörtént esetként értelmezni Ezekiel írását.
Először is pontosan meghatározza, hogy a Kebár folyó mellett történt a dolog, Jojachin király száműzetésének ötödik évében, a negyedik hónap ötödik napján. (Jojachin király száműzetésének ötödik éve Kr.e. 593. vagy 592-ben volt.)

Ezekiel pontosan leírja, amit látott, tapasztalt: „Észak felől forgószél támadt és nagy felhő. Fényesség vette körül, tűz, amelyből villámok törtek elő”. Egy űrhajó leszállását nem lehetne pontosabban leírni ma sem. A tűz a fékező rakétákból eredhetett, a villámok pedig az űrhajó helyzetének korrigálására szolgálhattak. Majd négy élőlényhez hasonló alakot vett észre. Ezeket felfoghatjuk mozogni, beszélni tudó robotoknak is. (Kínában két tévéadón a híreket robotok olvassák be, az egyik adón kínaiul, a másikon angolul.) „Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, a szárnyak alatt emberi kezek voltak.” Ezekiel lázálmának tűnhet, hogy négy arcuk volt, elől emberhez, jobbról oroszlánhoz, balról bikához, végül hátul sashoz hasonló. De mondhatjuk azt is, a távoli űrből küldött „követeknek” azért volt négy arca, hogy azt fordítsák Ezekiel felé, amelyik legjobban hasonlított a földi, emberi archoz. Hiszen amikor készítették őket, nem tudhatták milyen kinézetű lényekkel fognak találkozni. Az élőlények „mindegyike egyenesen ment, oda mentek ahova a lélek irányította őket. …közöttük olyasmit láttam, mint az égő szénfáklya, amely imbolygott … és villámok törtek elő a tűzből. … egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett, mind a négy mellett. … Amikor az élőlények mentek a kerekek forogtak, és amikor megálltak a kerekek is megálltak. Amikor az élőlények fölemelkedtek a földről a kerekek is fölemelkedtek.” Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy elképzeljük, a robotok egy négykerekű űrkocsin is tudtak közlekedni, amit valami rakéta tudott mozgatni. Az a „valami”, ami a Földre szállította őket nyilván az űrrakéta lehetett. Ennek belsejét Ezekiel fénylőnek látta, „benne egy trónféle, amin egy ember féle ült”. „… valakinek a hangját is hallottam, aki beszélt, a földre borultam. Így szólt hozzám: Emberfia állj fel, beszélni akarok veled. …” Mai ésszel azt is meg tudjuk magyarázni, honnan ismerték Ezekiel nyelvét? Az a hordozó űrrakéta előbb Föld körüli pályán mozoghatott, akár hetekig. Ezalatt leküldhettek kisebb robotokat, amelyek éjszaka mikrofonokat, sőt kamerákat szerelhettek az alvó emberek ruháiba és napközben a beszédjüket felvették, fejlett számítógépeikkel pedig értelmezték és lefordították. Az eredményt a négy robotba betáplálva máris tudtak Ezekiellel beszélni, ha nem is irodalmi szövegekkel, de a legszükségesebb dolgokat el tudták mondani. Ez meglátszik az űrlény beszédjén. Az űrlény Istenként mutatkozott Ezekiel előtt, és Ezekiel társait „lázongó nemzedéknek” nevezte, majd elküldte a városba, hogy beszéljen társaival, javítsa meg őket. Érdekes, hogy adott neki egy könyvtekercs félét, amit meg kellett ennie, ezt Ezekiel mézédesnek találta. Úgy tűnhet ez a tekercs valami mikrocsipeket is tartalmazott, ami hatással lehetett Ezekiel agyára.

Azt hiszem ennyi elég, hogy el tudjuk képzelni, valóban a világűrből érkezett robotokkal találkozhatott Ezekiel. Vagyis nemcsak a vallási magyarázatokat szükséges elfogadnunk, másként is értelmezhető a leírás.
Däniken arcképét látva nem egy kutató tudós jut róla eszünkbe. És a valóság is ez. Háromszor ült börtönben csalás, sikkasztás és egyéb bűncselekmények miatt. Idősödve írta meg könyveit, egyiket a börtönben. Könyvei világsikert arattak, amiből a büntetéseit bőven tudta fedezni.

Baky Miklós