Az óegyház idején, az egyháztörténet első évszázadaiban még nem úgy ünnepelték adventet, ahogyan mi. A hatodik század folyamán még hat hétig tartott, de aztán Nagy Gergely pápa négy vasárnapra csökkentette az időtartalmát. Akkor kisböjti időt is bevezettek, ami hasonló volt a húsvéti időszak előtti böjthöz.

Jézus születésére várni békességet is feltételez. A négyhetes időszakban az ember bűnbánatot tarthat, végigondolhatja az elmúlt egy évet és megtisztulhat szívében, megbékélhet a világgal és az emberekkel.

Számos hagyomány nőtte ki magát: a legismertebbek az adventi koszorú és az adventi kalendárium. A sötétségben egymás után gyulladnak ki a koszorún lévő gyertyák fényei, a napok múlásával pedig egyre-másra nyílnak ki a kis ablakok a kalendáriumon. Ezek azonban nem a manapság elburjánzott fogyasztásról, giccsről, pénzről kellene, hogy szóljanak.

Maga az adventi koszorú készítésének hagyománya nem is olyan régi, mint ahogy azt az ember gondolná. Az első adventi koszorút 1839-ben készítették, és egy bizonyos Johann H. Wichern német evangélikus lelkész nevéhez fűződik.

A lelkész 1938-ban árvaházat alapított Hamburgban, és naponta istentiszteletet tartott az ott élő kisgyermekeknek. A karácsony közeledtével a gyerekek egyre türelmetlenebbül várták Jézus eljövetelét, így a lelkész egy hatalmas csillárt készíttetett szekérkerékből. A keréken húsz kisebb piros és négy nagy fehér gyertya kapott helyet. A piros gyertyák a hétköznapokat, a fehér gyertyák pedig a vasárnapokat jelezték. Minden este meggyújtottak egy gyertyát, ezzel számolhatták a gyermekek a napok múlását, érezhették és átélhették a karácsony közeledtét.

Ez a szokás Európa-szerte csak a 20. században terjedt el. A huszonnyolc gyertya időközben pedig négyre, a vasárnapok számára redukálódott.

A katolikusok a protestáns hagyományoktól eltérően lila gyertyákat állítanak az adventi koszorúra – egy kivételével: a harmadik, azaz az örömvasárnap gyertyájának színe ugyanis a koszorún is rózsaszín. A lila a bűnbánat és a megtérés színe, a rózsaszín pedig a közelgő ünnepet jelképezi.

A négy gyertya egyúttal négy fogalmat is szimbolizál: hit, remény, szeretet és öröm. A római katolikus szimbolika szerint ugyanakkor négy meghatározott személyre, illetve népre is utal. A három lila gyertya Ádám és Éva (hit), a zsidó nép (remény) és Keresztelő Szent János (szeretet), illetve a rózsaszín gyertya Szűz Mária (öröm) szimbóluma.

Evangélikusok között pedig kialakult egy másik értelmezés is. Négy színű gyertya (ezüst, arany, lila, piros), vagy négy fehér gyertya mellett a felsorolt négy szín jelenik meg díszítésképpen. A gyertyák sorrendje és jelentése:

Ezüst: Jézus első eljövetele
Arany: Jézus második eljövetele
Lila: Bűnbánat
Piros: Öröm

Napjaink rohanó világában az emberek többnyire nem saját kezűleg készítik, hanem inkább készen veszik a koszorút. Ennek ellenére az adventi időszak legfőbb üzenete változatlan: lassítsunk le, és találjuk meg lelki békénket szeretteink körében, melynek kiteljesedése a karácsony, Jézus születésének napja.

K.Zs.B.T.