Most egyik kedvenc könyvemet, Kepes András: Istenek és emberek című regényét ajánlom kedves Olvasóinknak!

Három magyar házaspár egy svájci luxusvillában reked. A természet fenyegető árnyékában, a válogatott gasztronómia finomságok mellett terítékre kerül a múltjuk és a jelenük, miközben konfliktusaikban felsejlik napjaink emberének drámája az erkölcsi és szellemi kapaszkodóit vesztett világban. Nem csak az emberek esnek csapdába, hanem kelepcébe kerül a szerelem és a szexualitás, a barátság és a gyanakvás, a bírvágy és a hatalom, s talán még a párbeszéd esélye is...

Kepes András új regénye a Tövispuszta és a Világkép drámai folytatása, ugyanakkor az előző két mű ismerete nélkül is érthető és igazán élvezetes, elgondolkodtató a könyv.

Részlet a műből:
„ Nyugodtan beszélhetsz Benedek előtt, vele már megvitattunk mindent, mondta Füredi. Benedek a belső bizalmasom, úgy is mondhatnám: a lelkiismeretem. Tudod, én már régen elveszítettem a lelkiismeretemet, és most Benedekét bérlem. Jól megfizetek érte, persze. (…)
A pénzre visszatérve, folytatta, mert nem tagadom, én nagyon szeretem a pénzt, és ahogy látom, téged és az üzlettársaidat sem hagy hidegen, szóval, aki megértette, miről szól ez a találmány, annak ez minden pénzt megér. Itt már a közvetítésben is dollármilliárdok vannak. De tudod, az én barátom nem afféle pénzéhes oligarcha, mint mi vagyunk, kedves István, Kolja olyan álmodozó tudós, kicsit az a típus, mint Benedek, nem véletlen, hogy úgy összebarátkoztak, amikor Kolja néhány hetet itt töltött nálam a villában. Ő is a világot akarja megváltani, akárcsak Benedek, így elsősorban az érdekli, mire akarják használni a felfedezését, mert valami érthetetlen oknál fogva az emberiség javát akarja szolgálni.”

K.Zs.B.T.