Felszámolásra került a jaltai világrend, a győztes hatalmak egyezsége, mely lehetővé tette a szovjet megszállást Kelet-Európában, és felszámolódott a hidegháború, de persze az atomháború kirobbanásának közvetlen veszélye is.
A feledékeny EU szinte mámorosan szalad bele az új globális kihívásokba, megfeledkezve Gorbacsov, az utolsó szovjet főtitkár által javasolt Európaházról. A NATO ígérete ellenére terjeszkedett, szinte blokkolva Oroszországot, miközben a Krímet, mely Ukrajnához tartozott, megszállták az oroszok, melyre lényegében komoly választ nem tudott adni az Európai Unió a megszorító intézkedéseken kívül.

Az EU úgy bővítette az Uniót, hogy nem gondolt és nem számolt Közép-Kelet-Európa nacionalizmusának bomlasztó hatásával (emlékezzünk ez a terület került szovjet megszállás alá a II. Világháború után évtizedekre).
Sajnos a közép-kelet-európai országokban tapasztalható a demokrácia deficitje, meg a jogállamiság részbeni hiánya is. Ezzel szemben viszont megtörtént a német újraegyesítés, és ezzel Berlin politikailag kifejezetten uralkodóvá vált, gazdaságilag pedig meghatározójává az Európai Uniónak. A világ pedig csak hálát adhat a sorsnak, hogy a német kancellárt az alapvetően demokratikus eszméket valló Angela Merkelnek hívják.
Az EU tehetetlen és béna volt a szégyenletes balkáni háborúban is, amikor szétesett Jugoszlávia, és kifejezetten Amerika tudta a NATO-n keresztül normalizálni a helyzetet katonailag.

Emlékezzünk csak a szebrenyicai vérengzésre, amikor a holland NATO rendfenntartó erők szeme láttára a szerbek nyolcezer bosnyák fiatalt és felnőtt férfit végeztek ki. Ennek a szerb nacionalizmusnak vetett gátat Amerika.
Az EU ma is tehetetlen és védtelen Orbán és a lengyel Kaczynski autoriter nacionalizmusával szemben. Pedig e két politikus elvei erősen bomlaszthatják az EU-t, és talán Brüsszelben is felismerik, hogy ha így marad a helyzet, akkor az EU sorsa lesz a tét. Ki kellene mondania az EU-nak, hogy a kormányzati szintre emelt magyar és lengyel politikai filozófia, az illiberális demokrácia nem fér össze az unió liberális demokráciáról alkotott világképével.

Ezt ma már az EU-n belül is kezdik felismerni, de a magyar kormányfő is nyíltan a nyugati demokrácia ellen beszél. Az EU felismerte azt, hogy az uniós adófizető polgárok nem pénzelhetik tovább a magyar és a lengyel autokrata rendszert. Még akkor sem, ha ennek cserében a magyar kormány a nyugati nagytőkét szolgálja ki a hazai munkavállalók rovására, mely legjobban a külföldi autóösszeszerelő üzemek vonatkozásában mutatkozik meg legszembetűnőbben.
Az Európai Unió vezetése felismerte a problémát, azonban túlságosan tépelődő és rettegő a cselekvés kérdésével kapcsolatban, ami csak a válság további elmélyülését jelenti.

Orbán fenyegetései valójában blöffnek minősülnek, mert pénzre az EU-tól neki is égetően szüksége van, hogy illiberális rendszerét fenntarthassa. A koronavírus-járvány Magyarországot, de leginkább Orbán rendszerét igen csak megtépázta a 2022-es választások előtt. Elszabadult az infláció, soha nem látott magasságokba szökött az államadósság, és amitől Orbán nagyon fél, a kormányzat külföldi hitel felvételére kényszerül, hogy a rendszerét finanszírozni tudja.
De Orbán Viktor nagyra vágyik, és át akarja rajzolni Közép-Kelet-Európa térképét, és egy új, oroszbarát politikai és gazdasági tömböt kíván létrehozni. Ezt az EU is érzékeli, azonban Magyarországot nem akarja túlságosan büntetni, pláne nem kizárni az EU-ból, pedig Orbán rendszerét kifejezetten nacionalista autoriter választók tartják hatalmon.

Vannak már hangok az EU-ban, például Rutte holland kormányfő által megfogalmazott vélemény, hogy akár újjá is lehet alkotni az EU-t Varsó és Budapest nélkül.
Most meg úgy nyilatkozott, hogy elképzelni sem tudja az uniót e két ország nélkül, mi ez, ha nem egyfajta bizonytalanság, és akaratgyengeség az EU politikusai részéről, pedig meglehetősen nagy a tét.

Bakonyiné Soós Magda