Kőrösön a központban lévő trafik vezetője szerencsés volt, mert már elérte a nyugdíj korhatárt, és nyugdíjazását kérhette. Én még emlékszem rá, amikor 1948-49-ben egy-egy kereskedőnél megjelent két személy egy rendőr kíséretében, és felszólították az üzlet tulajdonosát, hagyja el az üzletét. Még az utcai kabátját se engedték, hogy felvegye. 2013-ban annyit változott a módszer, hogy egy hónap kiürítést engedélyeztek. Az új boltosok a „Nemzeti” címer kiszögelésével általában igen gyors gazdagodáshoz jutottak, mivel egy-egy nagyobb helységben akár ötször kevesebb új bolt árusíthatott. Korábbi KSH adatok szerint egy-egy nagyobb város forgalmasabb helyén akár havi 9 millió forint tiszta nyereséget is elérhettek az „Nemzetik”. Nagykőrösön nem valószínű ekkora haszon, márcsak azért sem, mert közben hiába emelkedett több alkalommal is a dohánytermékek ára, a központi elosztó cég tett róla, hogy csak az ő nyeresége nőjön.

A 2013-ban hozott dohány-törvény megalkotását Lázár János akkori kancellária miniszter irányította és a hódmezővásárhelyi Sánta János számítógépén íródott, legalábbis annak egyik változata. A Sánta család 51 %-os tulajdonjoggal rendelkezik az Országos Dohányboltellátó Kft-ben. Ez a Kft megalakulása (2015.) óta állami koncesszióban működik, ami azt jelenti, hogy a nyereségéből évente bizonyos százalékot az államnak köteles befizetni. Az állami koncesszió szövege alapján az összes trafik dohány beszállítását egyedül csak ő végezheti. Eddig a dohánygyáraink és a dohány külkereskedők külön-külön szállítottak, és ennek megfelelően a nyereség is megoszlott köztük. Most az egyetlen cég kezében van minden, és az elmúlt négy évben például összesen 2 milliárdot fizetett be az államnak, miközben Sántáék 14,1 milliárd forint osztalékot osztottak ki a résztulajdonosok között. (Az említett 51 százalék a Sánta családnak jutott). Természetesen Lázár János is részesült a 14 milliárdból. A dolog pikantériája, hogy időközben Orbán leváltotta Lázárt a kancellária miniszteri posztról, és helyette kinevezte 2018-ban a „nemdohányzók védelméért felelős” miniszteri biztosnak. Így elvileg azért kell, hogy „küzdjön”, hogy minél kevesebb osztalékban részesüljön a Dohányboltellátó óriási nyereségéből. A Dohányboltellátó bruttó árbevétele brutálisan nagy összeg, 2019-ben például 671 milliárd forint volt. A 2016. évi 517 milliárd növekedett fokozatosan ennyire az eltelt 3 év alatt. Ebből osztozott tehát a Dohányboltellátó és az állam. 14 milliárd a Sántáéknak és társaiknak, 2 milliárd pedig az államnak. Hogy a nyereség ne tűnjön olyan nagynak, Sántáék öt kft-t és egy Zrt-t is létrehoztak. Így eloszlik a 14 milliárd, de persze a végső tulajdonos így is a Sánta család és társaik.

Közben az EU előírta, hogy minden dohánytermék külön azonosítóval rendelkezzen (minden doboz cigaretta, vagy pakli vágott dohány), hogy pontosan beazonosítható legyen minden doboz, mikor hol tartózkodott. A felcímkézés és számozás költségeit egy állami Zrt intézi, amit a Dohányboltellátó által befizetett koncessziós díj (az említett 2 milliárd forint) nem tud fedezni, így az államnak az egész dohánybiznisz csak veszteséget jelent. Emlékszem a háború előtt minden dobozon rajta volt az „Állami dohányjövedék” kifejezés, és ellenőrizték is a termelőket, a zugtermelőket pedig igen szigorúan büntették, védve az állami dohány monopóliumot. Most az állam inkább ráfizet, hogy egynéhány ember milliárdos haszonhoz jusson évente.
 

Baky Miklós