Kormányunk álláspontja úgy magyarázható, ahogyan azt Németh Szilárd országgyűlési képviselő veretesen összefoglalta egy kormánylap címoldalán: „A migráció rossz!”
Talán csak nem azt akarja Németh Szilárd mondani, hogy Magyarország akkor lesz újra nagy, ha nem jön ide be senki, és mindenkinek olyan szép fehér a bőre, mint Mészáros Lőrincnek, a nemzet gázszerelőjének az ülepe.

A valóságban a migráció nincs a magyar népet fenyegető komoly veszélyforrások között, már csak azért sem, mert a migránsok célországa nem Magyarország, hanem Németország, Franciaország, esetleg Anglia. A magyarságot valóban veszélyeztető problémák közül ki kell emelni az össznépi alkoholizmust, a dohányzást, a krónikus depressziót, a mozgáshiányból adódó nyakló nélküli zabálást, és az ebből adódó krónikus elhízást.
Aztán itt van a már szinte intézményesült korrupció, meg a klímaváltozás is. Csakhogy ezek leküzdéséhez iszonyúan sok kormányzati munka kellene, melybe egy populista politikai alakulat eleve nem fog bele. Nekik sokkal kifizetődőbb rövidtávon a házi pálinkával kevert néphülyítés…

Orbánék meggyőzték a népet arról, hogy a csicskalét a nemzeti büszkeség alapja. Az igazi magyar férfiember piás, korrupt és elhízott, és az igazi kuruc szorgalmasan a talpát nyalja a fényességes urainak, és az igazi keresztény pedig a legkiszolgáltatottabbakat gyűlöli és veti meg a legjobban. Ebből a szempontból céltáblának kevésbé sem találhatott volna a kormányzat jobbat, mint a menekültek, vagy az ő szóhasználatuk szerint a migránsok.
Előbb a határokon létrehozták a tranzitzónákat. Már maga a név is bájos, és az átlagembernek nagyjából egy élőállat átrakodóhely jut eszébe róla. A különbség pusztán csak az, hogy az állatokat nem háromréteg pengés szögesdrót között őrzik, továbbá a haszonállatok – a helló röfik! – kapnak rendszeresen enni.

A keresztény Magyarország „dicsőségére” sikerült éveken át ilyen alattomos és gonosz lélekdarálókban lemorzsolni a magyar családokat. Mindezt azért, hogy a kormánypárti politikai hívek meggyötört idegrendszerének némi kielégülést adjon az esténként a köztévében mutogatott szögesdrót kerítések, és a csúcstechnikával biztosított táborok, de inkább börtönök látványa.

Az pedig az Európai Unió érdeme, melynek mi is tagja vagyunk, hogy végül a Brüsszelben a függetlenül, politikai befolyás nélkül működő bíróságnak kellett bezáratnia ezeket az emberhús tároló konténereket (öt év!) után…
Azonban az állam eszén nem lehet kifogni. Ha furfangos jogászkodásról van szó, azaz a jog eszközeivel kijátszani a jogot, akkor a magyar jogászok és hivatalnokok kreatívabbak, mint a minden hájjal megkent amerikai menedzserek és ügyvédek.

Varga Judit miniszterasszonyból pedig azért lett új kormányüdvöske, és kapott médianyilvánosságot, mivel egyformán jól tud dekázni a lasztival meg a joggal is. Ennek alapján kitalálódott a „menedékjogi szándéknyilatkozat” rendszere: a tisztelt menekült, vagy inkább migráns utazzon csak sok száz kilométert a magyar nagykövetségre, és ott töltsön ki egy angol nyelvű nyilatkozatot. Persze egyedül és segítség nélkül, majd két hónapig várja meg, elvileg az utcán, amíg szakszerűen elutasítják a kérelmét. Természetesen újabb öt év múlva ezt a gyakorlatot is elmeszeli majd az Európai Bíróság, s akkor majd jöhet a híres újabb magyar jogi csalafintaság. Addig meg minden hónapban be lehet mutatni a kerítés alatt egy kézzel fúrt alagutat a tévében, és ráfogni azt, hogy azt senki sem vette észre, bár a kerítés szoros megfigyelés alatt van éjjel-nappal, még éjjellátó készülékkel is, és bizony azon át özönlik el a migránsok szép hazánkat.

Ez így legalább nem kerül milliókba, vagy persze a fene sem tudja…

Bakonyiné Soós Magda