A találkozót minden protokolláris külsőségek nélkül húsz percesre tervezték, mely végül is negyven perces lett. A találkozót mindkét fél a saját javára akarta kamatoztatni. Orbán Viktor belpolitikai sikert igyekszik azóta is kovácsolni az amerikai elnökkel való találkozójából. Azt hangoztatva, hogy neki az amerikai elnök, Donald Trump a barátja, a migráció kérdéseiben pedig egy azon nézőponton vannak.
Donald Trumpot viszont más dolgok foglalkoztatják, többek között a Kínával folytatott kereskedelmi háború, valamint az amerikai tőzsde mélyrepülése. Ez utóbbi mindig is előjele volt egy világgazdasági válság kirobbanásának, gondoljunk csak a II. Világháborút megelőző, 1929-33-as gazdasági válságra.

Trumpnak nem igazán van szüksége Orbánra, hiszen ennél sokkal jobb kapcsolatokat ápol más, fontosabb európai vezetőkkel. Csak megjegyezzük, hogy a Visegrádi Négyek képviselőit is sorrendben előbb fogadta Trump, mint a magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort, nem beszélve más, komolyabb, meghatározó európai vezetőkről.
Orbán Viktor pedig azt tudja, hogy Salvini olasz belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes Európában sohasem pótolhatja a német kancellárt, Angela Merkelt, de a lengyel Kaczynski sem a francia Macron.

Orbánban és Trumpban egy dolog a közös, hogy nem szeretik a bevándorlókat, ha csak azok nem fehér bőrűek, vagy jó pénzért képesek megvenni a szükséges dokumentumokat, azaz a bevándorlási kötvényt. A másik közös jellemzőjük az, hogy mindketten kemény nacionalisták. Trump azt hangoztatja, hogy Amerika mindenek előtt és fölött, Orbán viszont Magyarországgal próbálja ugyanezt elérni, saját hatalmának már nem hazai, hanem európai, sőt világméretű szintre emelése érdekében.
Azt is megemlíthetjük, hogy mindketten gyűlölik Soros Györgyöt, bár az amerikai elnököt, Trumpot nem ő iskoláztatta saját pénzén, ellentétben Orbánnal.
Leszögezhetjük, hogy mindkét fél a saját maga érdekét kívánta érvényesíteni és nyomatékosítani a másik által. De azt se felejtsük el, hogy Amerika háromszáz milliós lélekszámú, míg Magyarország szűk tízmillió főt számlál.

Persze nem volt olcsó az amerikai elnökkel találkozni, hiszen ezért dollár milliárdokat kell fizetni. Orbán megígérte azt ezért a negyven perces látogatási lehetőségért, hogy amerikai, hajón szállított cseppfolyós földgázt fog vásárolni az USA-tól, és persze fegyvereket is. Így F16-os repülőket, közép hatótávolságú rakétaelhárító rakétarendszert és tankokat.

De emlékezzünk csak, hogy annakidején Orbán nem volt hajlandó F16-os, Vietnamban kipróbált harci repülőket vásárolni, hanem a svéd Gripeneket, melyek azóta is Kecskeméten vannak harci készültségben. Egy magyar harci pilóta – a háborús körülmények között ki nem próbált Gripeneket – sportrepülőgépeknek nevezte, melyeken még rakéta is van.
Hát igen, a kényszer nagy úr, most már egy negyven perces látogatásért Orbán Viktor képes F16-os amerikai vadászrepülőket vásárolni súlyos dollármilliókért.
Nos, hát nagyjából ez történt a Fehér Házban, de az is belátható, hogy a színpadias kézfogások ellenére ez a két populista politikus közös érdemi politikai témát nem igazán talált, s mi, egyszerű szemlélők csak arról győződhettünk meg, hogy ők gesztusaikban, mentalitásukban túlságosan is hasonlítanak egymásra.

Fotó: HVG
ábrahám