„Az európai parlamenti választás kampányában úgy tűnt, egészen jó a szenvedélyes ultisként emlegetett Orbán Viktor lapjárása. A harmadik magyar durchmars révén újra mindent vitt – csak az ellenzék panaszkodott, hogy cinkelt lapok is akadtak a pakliban -, és úgy tűnt, a hazai asztalnál már nem akad ellenfele. Na meg Magyarországon amúgy is filléres alapon játsszák a politikai ultit ahhoz képest, mekkora tétekkel lehet beszállni az európai kártyacsatákba. A magyar kormányfő nagyban kezdett kombinálni, nyerő szériát vetített maga elé, másik asztaltársaság felé kacsingatott. A végjáték előtt azonban váratlan ütőlappal elvitték tőle az osztrák tök felsőt. Vagy ahogy a Tell Vilmos történetét ábrázoló pakli stüszi vadászát nevezik: a tök filkót.

Magyarországon viszont ismét magabiztosan söpörhette be a nyereségét Orbán Viktor, de kellemetlen meglepetésként érhette, hogy az asztal másik oldalán újraosztották a lapokat. Az ellenzéki erőviszonyok változását a Fókuszban rovat elemzi, és értékeli a HVG-nek a Demokratikus Koalíció legnagyobb ellenzéki párttá növekedését Gyurcsány Ferenc. Aki sokáig maga is nagy játékos volt, de aztán elvesztette csaknem minden politikai tőkéjét, s most kibicként óvakodott vissza. Klára asszony válla fölött leselkedik, de már alig várja, hogy újra beszállhasson a partiba.

A legmagyarabbnak tartott kártyajáték eredeti elnevezése, a rablóulti akkor juthat eszünkbe, ha a Magyarország rovat cikkét olvassuk arról, miként mazsolázzák ki a tűzhöz közeliek a budapesti villák legjavát. Veszi a lapot, ha veszi a lapot – szólt egykor a Lúdas Matyi reklámszlogenje, ám az egyáltalán nem tréfa, hogy a kisebb településeken már szinte csak olyan újság nyújt tájékozódási lehetőséget, ami a kormány jelszavait sulykolja. Ez csak az egyik oka annak, hogy a Fidesz tarolt a falvakban, ahol számított a bevándorlóellenes propaganda, de az is, hogy egyre többen elégedettek az életükkel és a körülményeikkel – írja szintén a Magyarország rovat. A kicsit távolabbi vidékekre pedig a HVG olvasóját a Portréban bemutatott Bodor Ádám író kalauzolja el, aki szülőföldjéről, Erdélyről is mesél.

Az egyházak az ördög bibliájának tartják a kártyát, ezért aligha bátorítják az ultit vagy éppen a pókert azokban az iskolákban, amelyekből – mint a Ténytárban szerepel – egyre több van a birtokukban. Hit kérdése az is, bízik-e abban a lakosság, hogy a Magyar Állampapír Plusz nevű új kötvény kivételes hozamát nem zabálja fel a futamidő végéig az időközben esetleg beinduló infláció. Ha sokan bíznak benne – derül ki a Gazdaság rovat cikkéből -, akkor az államadósságnak a kormány számára biztonságos finanszírozására csatornázható be a lakosság készpénzes megtakarításának komoly része.

A korszakosnak tekintett európai parlamenti választásokkal foglalkozik a Fókuszban elemzői körképe és a Világ rovat mellett a két vélemény is, de hogy mi történik majd, arról az EU állam- és kormányfőinek asztalánál döntenek, ahol előbb-utóbb mindenki kiteríti a lapjait. Körükben a magyar miniszterelnök ráébredhet arra, hogy a vele szemező olasz játékosnak erős lapjai vannak, de a komolyabb aduk mások kezében rejlenek. És – ha az európai partiban akar maradni – velük kell elfeledtetnie, hogy az utóbbi időben rugdosta a lábukat az asztal alatt.”

Eddig a cikk. Igen, az Európa Parlamenti választás – mellyel múlt heti számunkban is részletesen foglalkoztunk a Periszkóp rovatunkban – nem ugyanaz, mint a magyar parlamenti képviselői választás, arról már nem is beszélve, hogy végképp más szempontok döntenek a hazai önkormányzati választásokon. Az Európai Unió a magyar embert annyira nem érdekli, mert távolinak tartja, bár a magyar lakosság jó kétharmada – s ebbe beleértendők a Fideszesek is – Európa-párti. Ugyanis jó dolog munkát vállalni Ausztriában, Németországban vagy Angliában, és a határokon szabadon átlépni.

A belpolitikai játszmát, illetve választást Orbán Viktor pártja, a Fidesz nyerte, és így 13 fideszes képviselő foglalhat majd helyet az Európa Parlamentben, hogy aztán ők 13-an hova jutnak, az nagy kérdés, mert az úgynevezett szélsőjobboldali áttörés az Európa Parlamentben nem zajlott le, melyhez Orbán is csatlakozni kívánt.  Az erőviszonyok megváltoztak, de nem úgy, ahogy Orbánék gondolták. Ha a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójából Orbán Fidesze kimarad, akkor bizony ennek nagyon is kézzelfogható hazai következményei lesznek. Hiszen elzáródnak a pénzcsapok Magyarországot illetően, és Orbánnak már nem lesz komoly beleszólása az európai ügyekbe sem. Legalább egy-másfél hónap, amíg kiderül, hogy ki lesz az Európai Bizottság elnöke, és az is ki fog derülni, hogy Orbán és pártja marad-e az Európai Néppártban. A józan ész azt diktálná – legalább is a Fidesz vonatkozásában -, hogy benne kellene maradni az Európai Néppárt frakciójában, és nem kiszorulni az Európai Parlament jelentéktelen frakcióiba. Partiban kell tehát maradni, ahogy a felvezető cikk is mondja.

Magyarországon ez az Európa Parlamenti választás az ellenzéket is átrendezte, és előretört a DK, élén a Gyurcsány házaspárral. Gyurcsány mindig is nagy politikai és szellemi ellenfele volt Orbánnak, akitől Orbán maga is tart.
Ami igazán érdekes az az, hogy a kétkulacsos LMP vezetősége azonnal le is mondott a választás éjszakáján, ugyanakkor a többi ellenzéki párt elszántsága csak tovább növekedett, és mindannyian rájöttek arra, hogy egyedül nem lehet nyerni a Fidesz ellen.

Mint, ahogy a felvezető cikk mondja és állítja, előbb vagy utóbb az Európai Parlamentben minden politikai erő kiteríti majd a lapjait, és akkor kiderül, hogy mi lesz velünk, magyarokkal, és persze a Fidesszel is.

ábrahám