„Eljött az idő új társadalmi szerződés megkötésére. A kormány a maga részéről felhagy azzal a Rogán Antal által fenntartott gyakorlattal, hogy közpénzből folytat milliárdos gyűlöletkampányokat, propagandagéppé kapcsolja össze a bedarált közmédiát és a bekebelezett pártsajtót, valamint állami vállalatok reklámköltéseivel torzítja a hirdetési piacot és ezzel a minőségi tartalmak versenyét. Mi pedig cserébe évente egyszer inspiráló nőnek látjuk Rogán Cecíliát.

Nincs nagyobb bűne az Orbán-kormánynak a nyilvánosság szétverésénél, a közbeszéd lealjasításánál. Ellensége a gondolkodás, a tényeken alapuló vita, a szempontok sokszínűsége. Tudta? Stop! Magyarország jobban teljesít. A polgárok viszont csak azt tudhatják biztosan, hogy a NER nagymenői jobban teljesítenek a közösségi javak hazalapátolásában. Ezt a helyzetet sokan meg is állítanák, miután a fékevesztett urizálásnak arcot adnak a kiváltságos feleségek. A Pasa parki és felcsúti víg nők udvartartása persze századannyi kárt nem okoz, mint az uniós forrásokat privatizáló, az országot Putyinnak kiszolgáltató és hazugsággyárakat üzemeltető férjek mindennapi tevékenysége. Mégis szimbólumai annak, amiben élni vagyunk kénytelenek: a teljes kontraszelekciónak.

Nem a tehetség, a szorgalom, a tudás vagy akár a természetes bája az, ami sikeressé tesz valakit. Ahogy Fókuszban rovatunkból kiderül: a pénz, a gátlástalanság, a törtetés és az önismeret hiánya termeli ki a NER mázli-asszonyait. Amíg ők happolják el a reflektorfényt az arra valóban méltóktól, jusson eszünkbe David Niven angolos reakciója, amikor egy meztelen férfi futott be az Oscar-gála színpadára: „Hát, nem érdekfeszítő, hogy arra használja élete egyetlen lehetőségét az érvényesülésre, hogy nekivetkőzzön, és megmutassa a hiányosságát?”

Ezzel az eleganciával forduljunk azok felé, akik valóban letettek már valamit az asztalra. Magyarország rovatunkban érdekes cikkeket olvashatunk az ellenzék válságáról és a kormány emlékezetpolitikájáról, de az inspiráló embereket nem itt találjuk. Világ rovatunkban rajzoljuk meg Ekrem Imamoglu kontúrját, aki Isztambulban közvetve legyőzte Erdogan török államfőt. A Gazdaság rovatból az is kiderül: a siker sem garancia semmire. Csányi Sándor a minap csatlakozott az ország közel tízmillió lakosához, akik azzal kénytelenek élni, hogy szegényebbek Mészáros Lőrincnél. A bankvezér most azt magyarázhatja, hogy az OTP első helyét már nem kéne veszélyeztetni. A Portré rovatban saját jogán befutott vállalkozót mutatunk be. A galéria- és színháztulajdonos Sáfár Zoltán azt nevezi sikernek, ha egy ötlete három év után nélküle is működik tovább.

Spiró Györgynek még a hárítás művészetét is meg kellett tanulnia a magyar politika ártó ölelése ellen. Ajánlottak neki helyet és posztot egyaránt, de ő Szellem rovatunkban azt mondja: „A nevem az egyetlen vagyonom, és nem tehetem meg az olvasóimmal, hogy bepiszkoljam.” Mit szóljon akkor Leonardo da Vinci, akinek szellemi örökségén Európa két kulturális szuperhatalma háborúzik? Talán a Notre-Dame tragédiája egy pillanatra kibékíti a büszke franciákat és olaszokat. Az itáliai földrengések tesznek annyi kárt közös kincseinkben, mint a fatális párizsi tűzeset.

Ez a tragédia megérint mindenkit a világon. Mi, emberek vagyunk azok, akik 800 éve felépítették ezt a csodát, és mi leszünk azok, akik helyre is állítják azt. A dicsfény hamar kialszik, a dicsőség viszont a tűzvésznek is ellenáll.”

Eddig a cikk. Való igaz, ebben az országban ma már csak az úgynevezett NER lovagok érvényesülhetnek, illetve azok feleségei, meg a Fideszhez közelálló oligarcha kör. Ma már nem számít a tehetség, a szorgalom, vagy a szakmai tudás, nem, itt csak a kapcsolati tőke, a protekció, a gátlástalanság, és a törtetés számít. Minél képzetlenebb, műveletlenebb valaki, annál gátlástalanabb, és ez sajnos helyben is igaz!
Megszokhattuk már, amit nem lehet megszokni, hogy az úgynevezett közszolgálati önkormányzati sajtó, az „ingyenes” a nem a városvezetés körébe tartozó személyek múltját öklendezi fel, amire máshol, egy szabadabb országban büszke lenne a közvélemény. Itt nem így van, a primitívség, a tudatlanság és az irigység hódít. A király valóban meztelen!

Már láthatjuk ennek a rendszernek az iszonyatos hibáit, és azt is, hogy a végeken, azaz vidéken már csak a gondolkodás nélküli végrehajtókat látjuk. S ami a legszörnyűbb, a tudatlanság párosul a szorgalommal, azaz azt hiszik ezek a politikai végrehajtók, ha ők minden lében kanálként működnek, akkor cselekednek helyesen. Ellenőrizni kívánják a helyi kereskedelmi sajtót, meg akarják szabni, hogy ki mit írjon a facebookra, mert ha nem úgy cselekszik az illető, akkor jön a média bunkósbot. A különösen veszélyesnek tartott ellenzékieket a Prostisrácok média dögkútjába dobják, ahol a hiénaként cselekvő kommentelők próbálják szétszedni az illetőt. Nemcsak a múltját, hanem a jelenét is. Ma már odáig vetemedtek, hogy a 19 éves Nagy Blanka diáklányt alulról fényképezték, mintha ez valamiféle politikai üzenet lenne, vagy rés a politikai pajzson! Igaz, az újságíró később bocsánatot kért, miután Nagy Blanka írásban megkérdezte tőle – egy középiskolás diáklánytól szokatlan módon -, hogy a saját lányával is így tenne?
Egyre mélyebbre süllyed a közbeszéd, és nem elég, hogy állig ülünk ebben a féceszben, egyesek még pancsolnak is benne. Valamikor mondtam azt, hogy az idegengyűlölet magyar-magyar gyűlöletbe fog átcsapni, no, hát ez most mára már megtörtént. Nem véletlen ez a sok közúti baleset sem, mert minden magyar – a gyűlöletpolitikától vezérelve – azt kívánja bebizonyítani, hogy ő közlekedik helyesen, illetve mások semmibe vételével úgy gondolja, hogy rá nem vonatkoznak a KRESZ-szabályok, mint ahogy a hatalomhoz közelállókra a törvények.

Minden jóérzésű embert megrázott a Notre-Dame tragédiája, és talán nemcsak a franciákat, de Európát is összekovácsolhatja, és jobb belátásra készteti. A tragédia mindenkit megérintett a világon, hiszen a Notre-Dame, mely 800 éve épült, világörökség. Híressé Victor Hugo regénye tette, mely regény szintén világhírnévre tett szert.
Én hiszem, és úgy is érzem, hogy újjá fog épülni a Notre-Dame nemzetközi adakozásból, és megint Párizs és az egész világ büszkesége, ékköve lesz.

ábrahám