„”Az a férfi, aki nem tölt időt a családjával, soha nem lesz igazi férfi” – így okítja keresztfiát, az énekes és filmsztár Johnny Fontane-t A Keresztapa című filmben a Marlon Brando játszotta Vito Corleone. Azt nem lehet mondani, hogy Orbán Viktor nem töltene sok időt a családjával, különösen, hogy van neki legalább kettő is. Az egyiket, az igazit, elhalmozta sokféle jóval, lett – a rendszerváltás hajnalán juttatásként kapott pártszékház eladásából – bánya az apának, majd szőlőbirtok a feleségnek, saját lábra állást garantáló vállalkozás az elsőszülött lánynak, s az ő kezét elnyerő Tiborcz vitéznek. A másik család, a politikai, a zsákmánnyal meglépni próbáló helyére lépett hűséges jószágigazgató révén gazdagodott bankkal, újsággal, tévével, erőművel és szállodával, s a múlt vasárnap együtt ünnepelt a kétszeres családfővel a Várkert Bazárban. Ahol a miniszterelnök már minden magyar család kegyét kereste, olyan juttatáscsomagot összeállítva, hogy annak a kormánypártiak szerint csodájára jár a nyugati sajtó is – és elemeire bontva értékeli címlapsztorink. De elolvasható az évértékelő őszödies beütésű, nem hivatalos változata is a Vélemény rovatban.

A migrációs nyomással szembeállított családvédelmi intézkedések hozamának nemcsak a kedvezményezettek örülhetnek, a kormány is jól fialó politikai tőkét kovácsolhat belőle. Hiszen társadalomszociológiai hatásként azok is tapsolnak a négy gyerek után vagy a házasságért cserébe kapható adómentességnek, illetve támogatásnak, akik nem is részesülnek belőle, de aspirálnak rá. Fontos példa, hogy az illiberális intézkedéseiért szintén kárhoztatott varsói kormány által bevezetett családi pótlékot – pedig az filléreket ad az Orbán által beígértekhez képest – egyetlen kormányzásra esélyes ellenzéki párt sem meri támadni, s kizárja a visszavonását, mert az politikai öngyilkosság lenne.

A jóléti juttatások rózsaszín felhője mögött pedig eltűnik, hogy a kormány éppen a Magyar Tudományos Akadémiát igyekszik einstandolni, amint az a Magyarország rovatban olvasható. Miután az egyetemeket a kancellárok kinevezésével rövid pórázra kötötték, az autonómiájukat csorbították, s elüldözték a CEU-t, most kiépítik azt a rendszert, amelyben kézből etetik a tudósokat, a lojalitás újabb körét megpróbálva létrehozni. De azt is elrejti a demográfiai deficitet bőkezűséggel csökkenteni igyekvő mutatvány, hogy a már amúgy is államosított dohánykereskedelemben a cigarettásdobozoknak az EU által kitalált egyedi követelését újfent „méretre szabott” közbeszerzésen formálhatják családban maradó üzletté – írja a Gazdaság rovat.

Képet a magyar társadalomról s az abban élő családokról a héten kettőt is kapunk a lapban. Kerékgyártó István a Hurok című darabja kapcsán adott interjújában a pénz körtáncáról beszél olyan hierarchiában, ahol a legtetejéről a legaljáig mindenki lefelé tapos. Egy szűk elit és a haverjai világában élünk, verseny nélküli feudálkapitalizmusban, ahol nyalással, kapcsolatokkal lehet érvényesülni. Bukta Imre, a magyar vidék jóformán egyetlen festője – akit a Szellem rovat szólaltat meg – viszont olyan Magyarországot lát, ahol jó, ha a gyerekek úgy nőnek fel a családban, hogy azt látják, a szüleik dolgozni mennek, ha közmunkára is, és nem álló nap a főutcán köpködik a szotyit.

A szotyizás elválaszthatatlanul kötődik Magyarország első számú családfőjéhez is, aki elégedetten tekinthetett végig a Várkert Bazár – az utca népe elől fekete leplekkel elzárt – csillogásában a politikai családján. Az ő tapsviharukban fürödve – ügyet sem vetve a hálátlanokra – már nem is kell hallania mást, ha jó királynak akarja érezni magát.”

Eddig a cikk. Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mit dob be majd a Fidesz népszerűsége javítására még az EP és az önkormányzati választások előtt? Most kaptam meg a választ, hiszen Orbán Viktor évértékelője helyett egy hét pontból álló – még ki nem dolgozott – magyarok szaporodjatok törvényt ismertetett.
Persze hozzá kell tennünk, hogy mindezt pénzért csináljátok, ne pedig gyermekszeretetből.

Volt már ilyen, hiszen Orbán Viktor jó tíz évvel ezelőtt hirdette meg a három gyerek, négy kerék programját. Most ezt kicsit átdolgozva, és a három gyereket négy gyerekre emelve, és a négy kereket hétszemélyes autónak megálmodva, terjesztette be.

Mindezt azzal indokolva, hogy a migráció, azaz a bevándorlás helyett jobb, ha a magyar szaporodik. Általában véve, ha visszatekintünk az elmúlt évekre, megállapíthatjuk, hogy demográfiailag a két szülő házasságából születő gyermekek száma magyar átlagban még a kettőt sem éri el. Ami azt jelenti, hogy tényleg fogy a magyar.

Ez a törvényjavaslat, melyet Orbán Viktor évértékelő helyett beterjesztett, a nők feladatának állítja be kizárólag a gyermekek vállalását, holott ez a másik szülő, azaz a férfi, aki egyúttal apa, és családfenntartó is, szándékán múlik.

Majd július elején megtudjuk, hogy mire volt jó ez a hétpontos családjogi törvény, és hogyan működik ez majd a valóságban. S minő véletlen, mindez az őszi önkormányzati választásokra van időzítve.
Ne felejtsük el, hogy mindeközben a kormány megszavazta az úgynevezett rabszolgatörvényt, az évi négyszáz óra túlórát, melyre Bangóné Ildikó MSZP-s parlamenti képviselő azt mondta, hogy ilyen túlórázás mellett, nem igazán van kedve az embernek gyereket csinálni, azaz vállalni. Miért? Mert a munka mellett nem marad idő a gyermeknevelésre!

Ha visszaemlékezünk a közelmúltra, akkor az is látható, hogy a kormány az egyetemeket már rövid pórázra fogta, az úgynevezett kancellárok kinevezésével, a CEU-t elüldözték, és a Magyar Tudományos Akadémia falait most kívánják bevenni.
Hol van már Széchenyi István, aki egy évi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia javára?
Ezt ma egyetlen „kézből etetett” oligarcha sem tenné meg, mert úgymond a pénzzel nem jár együtt a műveltség.
A gyermekvállalás nem csak pénz kérdése, és pusztán csak anyagiakkal nem lehet ösztönözni a házastársakat a még több gyermek szülésére, miközben a továbbtanulásuk, az egyetemre jutásuk, de már a középiskolai felvételük is igen csak bizonytalan. Minden szülő szeretné látni, hogy a gyermeke többre vigye, mint ő, de ebben a mostani, unortodox gazdaságba csak egy szakirányba képzett, „beszélő szerszámok”, azaz túlórázó rabszolgák kellenek az összeszerelő üzemekbe.
Mindezek tudatában elmondhatjuk, van már királyunk, aki a Várban lakik, de kordonnal elzárt, és fekete drapériával lefüggönyözött területen, ahol még két sorban buszok is álltak, azaz a jobb sorsra érdemes Várkert Bazárban tartotta meg évértékelőnek mondott, propaganda, és egyben az ellenzéken gúlyolódó beszédét, mivel már kifulladt a jól bevált Sorosozás.

De, hogy a mondás mondja: A király meztelen…

ábrahám