Az idei „ádventi gyertyagyújtás” rendhagyó módon kezdődött, és – minden bizonnyal – folytatódik is! Ennek bizonyságául a második gyertyát a mögöttünk hagyott vasárnap, tizedikén gyújtotta meg László Ditta leányasszony.
Akiről köztudott, hogy Ceglédtől kölcsönöztük, és aki rakétasebességgel lett Kőrös jelenében a helyi kultúra „nagyasszonya”.
Nos, mielőtt elkalandoznánk a város „szebb napokat látott” kulturális múltjában, kicsit elidőzhetünk napjaink, karácsony-előtti várakozásában. Az „Ádvent” eseményeiben.
Ez azzal a bejelentéssel vette kezdetét, hogy a köztudottan négy „ádventi gyertyát” sorrendben: Nagy István diakónus (XII. 3.), László Ditta (XII. 10.), nagytiszteletű Szabó Gábor (XII. 17.) Körtvélyesi Attila (XII. 24.) fogják lángra lobbantani.
A neveket „ízlelgetve” természetes, hogy két egyházi ember – a katolikus Nagy István, a református Szabó Gábor – egyházaik képviseletében, hívő emberként végzik a magasztos feladatot: a szeretetvárást sugárzó gyertyák meggyújtását. De, ha ez nem kimondottan laikusokra váró szolgálat, adódik a kérdés: „Hogy kerül a csizma az asztalra?”
Miként került e sorba László Ditta és Körtvélyesi Attila? Van képük hozzá?
Hát van, volt és lesz... Erre a „szerepváltoztatásra” mondja a magyar: egy sima, egy fordított, azaz egy istenfélő egy (vélhetően) ateista…
Körtvélyesi alpolgármesterünk közismert flegmaságát nem kell bemutatni, vagy hangsúlyozni. Mióta Czira Szabolcs kegyeltjeként szakított a joggal, és lett „fő-, és többállású” képviselő, időről-időre megalázó megjegyzésekkel „minősíti” hol ezt, hol azt: „Palam et publice!” Büntetés nélkül...
Ditta leányasszony „más tészta”, más anyagból gyúrták (bár a szókincse már közismert Nagykőrösön)!
A vasárnapi gyertyagyújtás ürügyén elmondott néhány dolgot, aminek nem sok köze volt sem az ádventhez, sem a Krisztus-váráshoz!
Bár, a műsorközlő Juhász Nándor, Ditta leányasszonyt, főnöknőjét „ünnepi gondolatainak” közreadására szólította.
Nos, az elhangzott „ünnepi gondolatok” között rövid összefoglalást kaptunk arról, hogy itteni munkálkodása során, mily színvonalra emelkedett a város kultúrája. Ennek keretében soha nem járt személyiségek fordultak meg a városban! – vö. Nagy Feró, „Dobmánia”, és hasonló „nagyságok”.
Mindeközben a város is oly mértékben gazdagodott – látványos külsőségekben – hogy a hozzá betérő idegenek szuperlatívuszokban fejezik ki elragadtatásukat.
Hogy el ne feledjem, rövid utalás volt arra is, hogy a „gyertyagyújtogatással” kapcsolatban arra is fény derült, hogy a „városvezetés” találta ki a sorrendet, amiért köszönetét fejezte ki!
Természetesen az „ünnepi gondolatok” hangsúlyos eleme volt az is, hogy vannak egyesek, akik nem méltányolják a látható eredményeket: főtérrehabilitáció, Hősök-tere, Cifrakert, Csónakázó-tó, etc. etc... (Természetesen a „Termál-Aqua, a Tímár-ház, a kórház melletti „Szabadidő-központ” kimaradt, Göngyöleg-telep, a munkahelyteremtésekkel együtt!)
Más.
Ha már Ádvent előtt vagyunk – pontosabban november 30-án voltunk –, joggal gondoltuk, hogy a képviselőtestület minapi közös ülésén, ha lesznek is hozzászólók, a polgármesteri válaszok tárgyszerűen, és tisztességes, emberi stílusban fognak elhangzani. És az ilyen inzultus nem nyomja rá a bélyegét a „közmeghallgatásra.”. Tévedtünk!
Be kell, lássuk újfent, dr. Czira, vita – kérdések-válaszok! – esetén is képtelen az objektivitásra! És ezzel együtt élen jár a „másik” – adott esetben – kérdező, vagy vitázó megalázásában! Sőt, meghazudtolásában is.
Ezért elveszi a kedvét a „polgárnak” mindenféle közszerepléstől. Így a „közmeghallgatás”- tól is!
Történt ugyanis, hogy a közmeghallgatás keretében Suba Lajos a gimnázium nem régóta nyugdíjas igazgatója, ismételten kifogásolta az Arany-család szobrának megvalósítási tervét. Hangsúlyozva, azon nincs keresnivalója Széll Kálmán szalontai lelkipásztornak! Hiszen, mikor Aranyék Kőrösön laktak, azt sem tudták ki az a Széll Kálmán.
A meghallgatás során azt is hangsúlyozta, hogy ugyanezt elmondta Dr. Novák László a múzeum nyugdíjas igazgatója is.
Úgy tudjuk érveit megírta a polgármesternek és dr. Nyíkos Sára jegyzőnek is! Választ nem kapott!
Az elhangzottakra Czira polgármester minősíthetetlen hangnemben válaszolt, mintha már kész kompozícióról, s nem csupán makettről lenne szó!
Nyílván nem mondott igazat, mikor szerinte – mindketten „össze-visszabeszéltek”! – Az össze-visszaság éppen az ő dühkitörését jellemezte!
Dr. Novák László, és Suba Lajos kezdettől fogva figyelmeztették, az a fénykép, amely a kompozíció alapját képezi, 1864-ben készült. Nem pedig a Kőrösi években! – Czira most sem indokolta, miért nem került kiegészítésre a Hősi emlék lábazatán olvasható névsor azzal a 66 hős nevével, aminek elhelyezését, immár egy éve megígérte suba Lajosnak!
SIC!
Ha – Lázár miniszter úr tudatában – ilyen a „jó polgármester”, akkor isten ments a többitől!
Tóth Barna