A munkámat illetően mit jelent a függetlenség?
Politikai függetlenséget
Nem szolgálok ki semmilyen pártérdekeket, nem torzítom el a híreket semmilyen politikai nyomásra.
Gazdasági függetlenséget
Az általam előállított tartalom nem függ semmilyen hirdetőtől vagy üzleti partnertől – nem írok úgy cikket, hogy azzal kifejezetten a hirdetők érdekeit szolgáljam ki.
Szerkesztői függetlenséget
Újságíróként magam döntöm el, hogy miről írjak és hogyan, nem a tulajdonos vagy külső szereplők mondják tollba a cikkeket.
Szellemi függetlenséget
Újságíróként önálló gondolkodással, kritikusan és kiegyensúlyozottan közelítek minden témához, nem követek vakon semmiféle ideológiát vagy nézetet.
Miért fontos, hogy újságíróként független legyek?
Mert csak akkor vagyok képes hitelesen tájékoztatni, ha a rendelkezésemre álló információ hiteles és nem torzított. Egy ország pedig csak akkor demokratikus, ha a benne élő állampolgárok megbízható és hiteles információk alapján tudnak döntéseket hozni. Hiszen a média ellenőriz és ellensúlyoz! Azaz minden pillanatban figyeli a hatalmat gyakorlókat és beszámol a legapróbb visszaélésekről.
Hogyan akadályozná meg maga a hatalom a függetlenséget?
Mi sem egyszerűbb: egy törvénnyel (pontosabban csak egy tervezettel), amelyre a kritikusai a legtöbbször Oroszország-törvényként, cenzúratörvényként, poloskatörvényként vagy éppen ellehetetlenítési törvényként hivatkoznak. S hogy miért? Mert ennek segítségével a Fidesz-KDNP, azaz a magyar kormány bármikor ellehetetlenítheti a nem propagandát harsogó médiumok, a rendszerkritikus civil szervezetek, vagy a sorba be nem álló egyéni vállalkozók (értsd mondjuk vloggerek) munkáját. Többek között az enyémet is.
Hiszen hogyan működhet például egy vidéki független lap, ha a hatalom szerint már az is kvázi tiltott külföldi finanszírozásnak számít, ha egy szerkesztőség nyílt uniós pályázaton nyer? Hogyan dolgozhat egy közéleti újságírókat foglalkoztató szerkesztőség úgy, hogy miután elvégezte a munkáját, azután a kormány felteszi egy olyan listára, amivel elveszíti minden jogát és lehetőségét arra, hogy támogatást kérjen az olvasóitól? Ráadásul ha ezt mégis meg akartja tenni, akkor „teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatot” kell kérnie mindenkitől, aki pár forinttal támogatta a munkáját.
Persze a törvénytervezet ellen komoly népharag alakult ki, több városban zajlottak tüntetések, rengeteg civil szervezet emelte fel a hangját ellene. A legtöbben mégis hallgattak. Médiumok és civilek egyaránt! Holott ha valamikor, akkor most kellene megálljt parancsolni ennek a gyalázatos rendszernek. Hiszen soha nem volt még annyira közel, hogy ne a NER hitvány, korrupt és zsarnoki módon működő rendszerében éljünk, mint most. Ám a Nagyurak elintézték, hogy a Tömeg ne merjen, ne akarjon, ne tudjon véleményt nyilvánítani a legfontosabb kérdésekben. Hiszen az ő körükben nem a Tisza, hanem a dezinformáció, a rendszerszintű megvezetés árad!
S hogy miért született meg ez az írás? Mert soha nem voltam még ennyire büszke arra, hogy nem egy szaros politikai rendszer kiszolgálója vagyok, hogy újságíróként sohasem hagytam magam elhallgattatni, hogy hosszabb-rövidebb kihagyásokkal ugyan, de mindig vissza találtam oda, amiért érdemes még mindig érdemes ezt csinálni. Nem voltam még ennyire büszke arra, hogy egy fideszes városban egy – a lakájokhoz képest – aprócska, rendszerkritikus és független lap is képes Tömegeket mozgatni, a Tömeg képes hinni és eredményt elérni. És ugyan eddig mindig csak szegről-végről voltam tagja e közösségnek, ám mindig szembesülök azzal, hogy mennyire fontos az, hogy legyenek ilyen közösségek. Hogy igenis van még igény a független, hiteles és minőségi újságírásra!
Latyák Balázs
(Forrás: Kecsup)
