Az Orbán-kormány emberei, nem sokkal hatalomra kerülésük után, a 2008-as pénzügyi válság után találták ki, hogy az Európai Unió mellett érdemes olyan keleti piacok felé nyitni, amelyekben van növekedés és potenciál. Akkor még a magyar NER vezette korrupció nem volt olyan fejlett, mint manapság, de azért már lehetett tudni, hogy minden eszközt megragadnak azért, munka nélkül és kapcsolatok segítségével, hogy a semmiből nagyon gyorsan meggazdagodhassanak.
Kialakult az úgynevezett kereskedőházak rendszere, és főleg Afrikát és Ázsiát vették célba, hogy gyorsan gazdagodhassanak.
Persze ezekből üzlet nem lett, s manapság már ezek a kereskedőházak be is zártak, de ugyanakkor Kínával egyre szorosabb lett a kereskedelmi kapcsolat, és nagy ázsiai ország az Európai Unió kis országában, bennünk találta meg, hogy hídfőállást építsen ki az Európai Unió felé.
Hazánkban egyre több kínai érdekeltség jelent meg ezek után, amelyek bankokban, akkugyárakban realizálódtak.
Ma Kína a fő partnerünk, de arról árulkodik a helyzet, hogy ezt komolyan kell venni, mert miniszterelnökünk már Kínában tárgyalt. Pénzt kell szerezni bizony, sok pénzt, hiszen be kellene fejezni a Budapest–Belgrád vasútvonalat is, amihez szoros kínai érdekek kapcsolódnak.
Időközben az is kiderült, hogy minket már Bécs is kitiltott a nyugat-európai vasúthálózatból, és így Kínával összefogva már nem biztos, hogy a Budapest–Belgrád vasútvonal-felújítást is sikerül Magyarországnak befejeznie.
Ez a vasútfelújítás már eddig is sok sebből vérzett, hiszen ezermilliárdos költsége van. Lehet, hogy a kínaiakat ez a bizonyos vasútfelújítás nem is nagyon érdekli. Ez nemsokára ki fog derülni, mikor Orbán Viktor hazatér pekingi tárgyalásaiból.
Tudomásul kellene vennünk, hogy kis ország vagyunk kis tőkeerővel, és az úgynevezett nagyokra vagyunk utalva. Ki vagyunk tehát szolgáltatva az európai és a távol-keleti nagytőkének. Kína, s annak vezetői előtt, nekünk kár túlságosan őszintének lennünk, hiszen tudvalevőleg Kína utólag mindennek megkéri az árát.
Ez esetünkben azt jelenti, hogy gazdasági és politikai függőségbe kerülhetünk Kínával.
A magyar gazdaság és lélekszám nem mérhető össze Kínával, hiszen a világ nyolcmilliárd embere közül minden negyedik kínai. Ez azt jelenti számokra lefordítva, hogy mintegy kétmilliárd ember él Kínában. Így Magyarország lélekszám vonatkozásában, de gazdaságilag is a futottak még kategóriájába kerül. Magyarország az Európai Unió teljesjogú tagja, de valahogy az Európai Unió vezető gazdasági hatalmai és országai között nem igazán akar kialakulni szoros együttműködésen alapuló kapcsolat.
Nem jól van ez így, mert nekünk, mint teljesjogú Európai Uniós tagoknak az Európai Unión belül kellene kialakítani az ottani erős gazdasági hatalommal rendelkező országokkal a hosszútávú együttműködésen alapuló kapcsolatot.
Mindeközben itthon a mi kormányunk beszél a keleti nyitásról, amely sajnálatos módon történelmünk során soha nem jött be.
Az igaz, hogy energiát Keletről kapjuk, de a demokrácia mintaországai Nyugaton vannak.
Ezen azért nem tudunk állítólag változtatni, mert ki vagyunk szolgáltatva a keleti, értsd alatta orosz energiának.
Igaz, hogy a többi hasonló helyzetben lévő ország, hogy felszámolja politikai függőségét az oroszokkal, már máshonnan szerzi be az energiát, mint mi, és nem olyan kiszolgáltatott módon, ahogyan ezt kapjuk az oroszoktól.
Hogy ez a gazdasági alapú politikai függés ne álljon fenn, ki kellene váltani az orosz energiahordozókat, mint ahogyan ezt tették más, hasonló helyzetben lévő kelet-európai országok, (mint például Lengyelország és Románia).
Ezt a keleti energiafüggőséget kellene felszámolni ahhoz nekünk, magyaroknak, hogy ne legyünk gazdaságilag kiszolgáltatva energiaellátás vonatkozásában az oroszoktól.
Azt persze nem lehet tudni, hogy a háttérben a magyarok és az oroszok között mi zajlik, sőt azt sem tudjuk, hogy a magyar politikai vezetés nincs-e zsarolható állapotban az oroszoktól.
Sajnos a politikai kapcsolatok azt mutatják, hogy igazán nem lehet mérget venni arra, hogy teljesen függetlenek vagyunk Kelettől.
ábrahám
