Magyarországon idén lesz az első olyan év, amikor a védelmi kiadások elérik a GDP két százalékát. Igen, az orosz elnök, Putyin elintézte azt, amit előtte egy sor amerikai elnöknek nem sikerült. Az 1999-es NATO-csatlakozás után az idei év lesz az első olyan év, amikor a védelmi kiadások elérik, illetve meghaladják a GDP két százalékát.

Nagy ugrás ez a korábbi évekhez képest, sőt mondhatni a korábbi évtizedekhez képest is, hiszen most először sikerült az elvárásokat teljesíteni, amit annakidején a NATO megkívánt.

A politikai és a katonai környezet megváltozása miatt nem csak Magyarország, de a NATO katonai szövetsége is fegyverkezik. Annak ellenére történik ez meg, hogy a NATO által megszabott GDP két százalékos arányt a tagállamok egy része még mindig nem teljesítette.

Nyilatkozatok vannak arról, hogy a NATO szövetség elszántabb tagjai még ennél is magasabb ráfordítást tartanának szükségesnek a fegyverkezés vonatkozásában. Kimondhatjuk, hogy a vágyak és a valóság közötti különbség ma igen nagy a NATO-n belül.

A védelmi kiadások növelésére pedig igény lett volna, hiszen a 2000-es évtől megerősödött a terrorfenyegetettség, és igény volt a békefenntartó műveletekre is.

Közben Oroszország, melyet Putyin vezet, 2014-ben a krími félszigetet orosz fennhatóság alá vette katonailag. Ez a katonai művelet fordulót jelentett a katonai kiadások tekintetében a NATO-országok vonatkozásában.

Magyarország is kivette a részét a honvédelmi haderőfejlesztési programban, melynek befejezése 2030-ra várható.

A NATO-csúcson a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy mindegyik tagállam tíz éven belül a GDP két százalékát fordítja fegyverkezésre. Ezt a döntést megerősítette, hogy Oroszország kezdett „magára találni”, hiszen agresszív külpolitikát folytatván, a Krím katonai elfoglalása jelentette a fordulópontot a NATO-n belül is.

Már Donald Trump amerikai elnök is szemrehányást tett 2016-ban a NATO-csúcson, kifejtve azt, hogy Európa védelmi költségeinek nagy részét az USA állja.

Azt is kinyilatkoztatta, hogy ha az európai kontinens tagországai nem teljesítik katonai kötelezettségeiket, akkor nem tekinti érvényesnek a kollektív védelemre vonatkozó ötös cikkelyt, vagyis azt, ha egy NATO-tagországot támadás ér, a többiek a segítségére sietnek.

Ukrajna orosz megtámadása váratlanul és felkészületlenül érintette a szabad világot, majd ezt követően a fenyegetettség miatt, fegyverkezési verseny bontakozott ki Európában.

Magyarország élen járt a fejlesztési kiadások tekintetében, hiszen 2022-ben már közel ötven százalékos arányban költött különböző harcászati eszközök beszerzésére, és ebben az összefüggésben lekörözte a többi tagállamot.

A NATO csupán azt várja a tagjaitól, hogy a védelmi költségvetés kiadásain belül a fejlesztésre-beszerzésre fordított kiadások aránya legalább a húsz százalékot érje el e költségvetési tételen belül.

Igaz, hazánkban volt is ok a kiadások szerkezetének átalakítására, a rendszerváltástól kezdve egészen a mostani időkig a személyi ráfordítások aránya jóval meghaladták az ideálisnak tartott negyven százalékos arányt. Ebből kiolvasható, hogy ez a magas arány a fegyverkezési fejlesztés rovására ment.

2001-ben a Gripen-lízing volt az, ami lényegében teljes egészében elvitte az akkori minimálisra szabott fejlesztési kiadásokat.

Az elmúlt közeli évek fegyvervásárlásai mellett az Orbán-kormánynak arra is volt gondja, hogy a bérfejlesztésekkel is vonzóvá tegye a katonai pályát.

A fegyverkezési anyagi kiadások mellett sikerült megoldani a katonai pálya vonzóvá tételét is a magyar fiatalok számára.

ábrahám