De ezen már túl vagyunk, és időközben rájöttünk arra a demokráciában, hogy különbözők vagyunk mi, emberek, és nem lehet egyfajta embertípust formálni belőlünk.

Jól is van ez így, mert ez teszi színessé az emberi társadalmat, mert hát valakinek ehhez van tehetsége, másnak meg máshoz.

Ha a tudást felfogjuk a kör kerületének, akkor a kör kerülete reprezentálja azt számunkra, hogy mi az amit még nem ismerünk.

A demokráciában rájöttünk arra, hogy az embereknek más-más dolgokhoz van tehetségük, vagy hivatásuk.

Nem lehet az embereket uniformizálni, mint ahogyan azt tették az elmúlt társadalomban, melyet hál’ Istennek már magunk mögött hagytunk.

Vannak, akik a reáltudományokhoz vonzódnak, és vannak, akik a humán művészetekhez, és vannak, akik mindkettőben otthon érzik magukat.

Akik csak az egyik irányba vonzódnak, például a reáltudományokhoz, azokat a társadalom szakbarbároknak nevezi, hiszen velük semmi másról nem lehet beszélni, csak saját szakmájukról, ezért hívják őket szakbarbároknak.

A mai ember nyitott a reáltudományok és a humánismeretek iránt is. Az ilyen ember megvalósítja az ideális embertípust, akivel mindenről lehet átlagon felüli szinten beszélgetni.

Persze társadalmunkra nem ez a jellemző, hanem a szakosodás, mint társadalmi elvárás, az embereket általában egy pályára vezérli.

Szerintem ez nem helyes, mert a mai kor emberének nyitottnak kell lenni úgy a humán-, mint a reálműveltség irányába is.

Sajnos nem ez a jellemző mai társadalmunkra, sokan igyekeznek magukat elbástyázni általuk vélt fontos dolgokkal, és azok mögé bújni, például a viták során.

Ez nem jól van így, mert olyan emberekkel érdemes vitatkozni bármiről is, melyek otthon vannak az ismeretek tárházában úgy reál, mint humán szempontból.

Mai korunkban viszont nagyon sok az az ember, aki csak egyfajta tudományágban mozog otthonosan, és ővele nem is lehet szélesebb körben vitatkozni, vagy esetleg eszmét cserélni.

Mai technikai civilizációnk hajlamossá teszi az embereket arra, hogy csak a reáltudományokat műveljék, és valahogy a humán műveltség elmarad.

A mai kor emberének mindenekelőtt nyitottnak kell lennie más tudományágak és műveltségirányok felé is, és nem lehet az általa felépített bástyák mögé húzódnia.

Mondják, hogy korunk társadalma elsősorban technikai civilizáció, melynek intő példája az, hogy a mai kor fiatalsága csak gombnyomogatással kezeli azokat a készülékeket, melyek arra lennének hivatottak, hogy tudását elmélyítsék, és ismeretanyaggal lássák el.

Lassan már odajutunk, hogy a klasszikus tudományokat magukba foglaló könyveket a fiatalok már nem is veszik kezükbe, hanem erre is modern eszközöket használnak, például okostelefont és számítógépet.

A könyv, mint olyan lassan kiesik a látókörükből, pedig az olvasás elmélyítené a tudásukat.

A fentiekben felsorolt eszközök inkább felületes, múlandó tudást adnak, és nem vésődnek úgy be az ember agyába, mint ahogy ez a könyv olvasása közben történik.

Sajnálatos, hogy a mai technikai kor embere csak technikai eszközöket használ az ismeretanyag megszerzéséhez, és a könyv, mint olyan sajnos már kiesett érdeklődési körükből. Pedig a könyv tudáserejét kár lebecsülni a technikai eszközök javára.

ábrahám