Ha ez sikerül neki, mármint a miniszterelnöknek, Orbán Viktornak, akkor ezzel meghaladná Horthy Miklós kormányzó teljesítményét is, sőt még a szocialista időkbeli Kádár Jánosét is.
Eddig a világban a diktátorok jelentettek ki olyasmit, hogy meddig kívánnak uralkodni. És lám, Magyarország első embere, Orbán Viktor is bejelentette, hogy meddig szeretné, hogy tartson a hatalma. Ez világos beszéd, és most már tudjuk, hogy mennyi idő van még hátra „uralkodásából”.
Az utóbbi időben Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke előszeretettel bírálta a Nyugatot, és mivel úgymond Keletről jöttünk mi, magyarok, nem titkolta vonzódását a keleti diktatúrákhoz sem. Előkerültek kipcsak „rokonaink” is, úgymint Kirgizisztán, Kazahsztán, Tadzsikisztán és Türkmenisztán. Mind csupa keleti diktatúra jelleget mutató ország.
De Orbán Viktor nemcsak ezekhez az országokhoz vonzódik, hanem energiaellátásunk okán a putyini Oroszországhoz, majd utóbb felfedezett erdogani Törökországhoz, most pedig Kína a sztár.
Próbálunk ezekkel az országokkal, illetve hosszútávra berendezkedő vezetőikkel úgymond virágzó kapcsolatot létrehozni, és persze mindeközben az itteni hatalom keményen bírálja Nyugatot.
Amúgy az orbáni rendszer demokratikus jegyeket mutat a világ felé. Nálunk ugyanis nem börtönzik be az ellenzék politikusait, újságíróit, arról már nem is beszélve, hogy az emeletről sem esnek ki „maguktól” az ablakon.
Az orbáni rezsim uralja a médiát, és így az ellenzék üzenetei, véleményei nem jutnak el az állampolgárokhoz. A magyarok mindig is hatalomtisztelők voltak történelmük során, és most is ezt teszik.
Ők nem „izgága” állampolgárok, mint Nyugaton, mi elégedettek vagyunk, magyarok, a jelenlegi hatalommal.
A propaganda azt hirdeti, hogy nálunk minden biztonságosabb és sokkal jobb, mint a kapitalista Nyugaton, és valóban Keletről származunk.
A nép pedig türelmes, és hatalomközpontú, tehát minden remény megvan arra, hogy Orbán és rendszere hosszútávon fennmaradjon.
Orbán Viktor legutóbb kötcsei beszédében hosszútávra tervezett, ami demokráciákban nem szokás. Ezt általában diktátorok teszik.
Demokráciában ugyanis a vezetőket választják, és senki sem tudja garantálni azt, hogy meddig birtokolják azt. Az USA-ban például két ciklusnál tovább nem lehet birtokolni a hatalmat, ami összesen nyolc év. Ez jól is van ez így, nemhiába az USA a világon a demokrácia fellegvára.
Az már eddig is nyílt titok volt, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke egyértelműen vonzódik a keleti diktatúrákhoz, és ellenséges hozzáállást mutat a „Nyugathoz” annak ellenére, hogy Magyarország Európai Uniós tagállam, és NATO-tag is. Ez azért némi kötelezettséggel járna politikai viszonylatban Magyarországon is.
Egy politikai vezetőnek, akit választanak egy demokráciában nem illik előre tervezni, hogy meddig kíván a hatalomban maradni, mert ezzel tulajdonképpen átlépi a demokrácia határait.
Magyarországon a nép nincs hozzászokva ahhoz, hogy demokratikus úton leváltsa a vezetőket, s új vezetőket válasszon. Hiába, nem múlt el nyomtalanul a feudalizmus és a szocializmus időszaka.
A magyar választó számára ebben az értelemben nem példakép a Nyugat, ahol demokratikusan választják meg az új vezetőket, illetve váltják le a régieket.
Nálunk, Magyarországon történelmünk során megszoktuk azt, hogy a vezető határozza meg azt a nép feje fölött, hogy meddig kíván a hatalomban maradni. Csakhogy ez innentől kezdve már nem demokrácia, mert ez sérti a népfelség elvét, azaz semmibe veszi a nép választási lehetőségét.
Az már nyílt titok volt eddig is, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke egyértelműen példaképnek tekinti, és megpróbálja utánozni a keleti – európai értelemben – demokráciának nem nevezhető rendszereket.
Ha Orbán Viktor 2034-ig, mint ahogyan azt megjelölte hatalomban marad, akkor az általa irányított rendszer már nem nevezhető demokráciának, mint ahogyan annak jeleit már most is érezzük.
ábrahám