Azt tudjuk már a történelemből, hogy az önkényuralmi rendszerek fejlődésének egyik fokozata a nemzetbiztonsági érdekből történő adattitkosítás.

Persze ennek semmi köze nincs a nemzetbiztonsághoz, de bizonyos körökben ez a döntés jól hangzik. Most éppen a vízdíj számításhoz szükséges adatokat akarja az állampárt, azaz a Fidesz titkosítani. Hogy miért, maradjon ez az ő titkuk. Ők nemzeti érdekekre hivatkoznak.

Nem hiszem, hogy Magyarország vízbázisait támadás érné ellenséges erők részéről. Persze a vízkészletek – tudjuk nagyon jól –, hogy már a közeljövőben is fontos kinccsé válnak, ha nem azok már ma is. Persze az nem érthető laikus fejjel, hogy egy város vízfogyasztásával felérő akkumulátorgyárakkal miért játszadozik a magyar kormány, hiszen ezeket csábítja a magyarországi letelepedésre.

Ha a vízbázisunk fontos, akkor egy városi vízfogyasztással felérő akkumulátorgyárakat nem ebbe az országba kellene csábítani, hanem innen inkább elűzni. Pláne, ha ezek távol-keleti, kínai befektetők.

Az energiaügyi tárca törvénymódosításban akarja titkosítani a vízbázisú adatokat legalább harminc évig.

Kérdezem én, ennek mi értelme van, hiszen a titkosítás nem jelent takarékoskodást a vízbázissal. Vagy talán úgy gondolják a döntéshozók, hogy majd, aki harminc év múlva kormányon lesz, döbben majd rá arra, hogy nincs vizünk az országban.

A titkosításnak mindig valamilyen értelmének, hasznának kellene lennie, amely jelen esetben nem mondható ki. Azt, hogy a Fidesz nemzetbiztonsági szempontokra hivatkozva a vízdíjszámításhoz szükséges adatokat titkosítja, annak röviden szólva, nincs is értelme.

Sem a vízgazdálkodás nem lesz jobb, sem a vízdíjszámítás hogyanja-mikéntje nem derül ki, amely nagyon fontos lenne a vízfelhasználók részéről. Ha valaminek annyi az ára, amennyi, azt meg kell kérnie a szolgáltatónak. Ez a döntés vezet a valódi takarékoskodáshoz, mert ha valami annyiba kerül, amennyibe, azt érezzék az azt felhasználók is.

A vizet is annyiért kell adni a felhasználóknak, mint amennyibe kitermelése, és a helyszínre szállítása kerül. Ha ez nem így történik, akkor eleve nincs takarékoskodás a felhasználók részéről.

A Fidesz hatósági árassá tette a vizet, majd ezt rezsicsökkentés címén befagyasztotta. Később ugyanezt az árat megemelte egy úgynevezett közműadóval és felügyeleti díjjal. Ezzel azt érték csak el, hogy a korábban nyereségesen működő vízfelhasználó társaságok a csőd szélére jutottak, és képtelenek – a szakértők szerint – a már százéves múltra visszatekintő budapesti csőhálózatot felújítani.

A csőhálózat állapota, azaz a csőtörések miatt egyre több üzemzavar jelentkezik a fővárosban. A Fidesz erre úgy válaszolt, hogy majd államosítani kell ezen a területen is.

Orbánék felajánlották az önkormányzatoknak, hogy átveszik majd a veszteséges vizes cégeket, persze teljes vagyonukkal együtt. Ennek következményeit nem kell különösebben magyarázni a közvélemény előtt sem.

A Fidesz most politikai úton akar tulajdonosilag hozzájutni a rendszerhez, azaz törvénybe akarják iktatni, hogy egyhangú döntés helyett elég legyen az egyszerű többség is.

Így, például a több tulajdonossal rendelkező cégek esetében nem kell mindenkit meggyőzni, ugyanis elég lehet hozzá kizárólag a kormánypárti polgármesterek szavazata egyszerű többség esetén.

A Fidesz azt gondolja, hogy minden bajra jó az államosítás, mint a kommunista időkben. Bebizonyosodott már, hogy ez sem az iskolák, sem a kórházak esetében nincs így.

Orbánék azt szeretnék elérni, hogy az önkormányzatoktól a most veszteséges vizes cégeket teljes vagyonukkal együtt átvegyék.

A települések zöme nem rajongott az ötletért, és erre a parlament egyszerű többséget írt elő az ilyen esetben az egyhangú döntés helyett.

ábrahám