A hír hallatán rögtön az jutott eszembe, hogy nem okoz-e ez a megállapodás súlyos bérfeszültséget, no nem a labdarúgóknál, hanem a Nemzeti Színházban a színészeknél.

Köztudott az, hogy az NB I-es focisták havonta milliós fizetést kapnak annak ellenére, hogy a magyar labdarúgás nemzetközi szinten képtelen megfelelően szerepelni.

Visszatérve az úgynevezett megállapodásra, melynek nem tudom, hogy mi az értelme és a magyarázata, de biztosan nem az, hogy a Nemzeti Színházban dolgozó színészek bérét a labdarúgók szintjére emeljék.

Az köztudott, hogy Magyarországon régen is és ma is a labdarúgás, meg a színészkedés, valamint a politika mindig is több ponton érintkezett egymással.

Ma már lassan törvény Magyarországon, hogy az elsőszámú politikai vezetők kifejezetten a labdarúgás bolondjai.

Régen, 1954-ben volt a magyar aranycsapat, ma viszont a mai labdarúgóknak a fizetése aranyban mérhető, de nemzetközi szinten sajnos nem jegyzik őket.

Valahogy Magyarországon a politikai vezetők mindig úgy gondolták, hogy ha jól megy a labdarúgó válogatottnak, akkor a nép sem nélkülöz.

Ismert a régi római mondás: kenyeret és cirkuszi játékokat. Nos, manapság, meg régen is, a cirkuszi játékokat Magyarországon a labdarúgás jelentette, viszont a kenyér mindig valahogy elmaradt. Most a hús a hiánycikk, mert lassan már ünnepnek számít az, ha egy családnál az asztalra húsétel is kerül. Igen, a mai átlagkeresetek mellett a hús szinte megfizethetetlen ínyencségnek számít.

Visszatérve a médiahírre, hogy az FTC és a Nemzeti Színház stratégiai megállapodást kötött egymással, nem tudni milyen okból. Csak találgatni lehet, hogy aki kedveli a labdarúgást, az járjon színházba is, illetve fordítva.

A magyar politikai vezetés bizonyára örül, hogy ebből a szerződésből, melyet a fentiekben említettünk, sokat mozdíthat elő a magyar emberek nemzeti identitástudatának felemeléséről.

Bizony a labdarúgás mindig is a magyar nemzeti tudat része volt az 1954-es aranycsapat óta.

Persze lehetne más stratégiai megállapodásokat is kötni a labdarúgás mellőzésével. Így például lehetne megállapodást kötni az orvosok és a betegek viszonylatáról, hogy minél hamarabb megkaphassa mindenki a szükséges orvosi ellátást.

A vágtató infláció közepette lehetne megállapodást kötni a bolti árak és a vásárlók fizetőképes kereslete között.

Visszatérve az eredeti hírre, be kellene venni a megállapodásba a Magyar Nemzeti Cirkuszt is. Itt talán nagyobb lenne az érdeklődés a megállapodás iránt.

A propagandában mindig halljuk, hogy Magyaroroszág előre megy, nem hátra! Ehhez képest nem kellene családi ünnepnek lenni akkor, ha hús kerül a család asztalára. Ezt mostanában már mondhatjuk az árak miatt a gyümölcsről, a zöldségről, nem beszélve a tejtermékekről is. Ha mindez szerepelne a nyilvánosság előtt, akkor így lenne teljes a kép kis hazánkról.

A tény az, hogy vágtató infláció pusztít hazánkban, ami azt jelenti, hogy a hatalom képtelen megállítani az inflációt, másrészt pedig a fizetések és a vásárlóerő az inflációs ráta szerint értéktelenedik.

Odajutottunk, hogy Magyarországon a legnagyobb az infláció mértéke az Európai Unióban, melynek tagjai vagyunk.

Az infláció, mint köztudott, a pénz elértéktelenedése miatt tönkre teszi a gazdaságot, nem beszélve arról, hogy ilyen körülmények között szinte lehetetlen tervezni a jövő évi költségvetést, melyet ennek ellenére nemrégiben elfogadott a kétharmados Fideszes többségű parlament.

Ezek a jelenségek rendkívül baljós jelek a magyar gazdaságban, és így kifejezetten szarvashibának számít, hogy a hatalom a nyár közepén már jóváhagyja a jövő évi költségvetést, amikor nincs szakember, aki meg tudná mondani, hogy mi lesz a gazdaságban jövőre.

Nehéz idők jönnek, de jövőre majd mindenki megtudja, hogy milyen nehezek.

ábrahám