Zolcer János tévéproducer a mai napig, immáron 20 éves barátságot tudhat maga mögött a Szovjetunió utolsó főtitkárával, annak köszönhetően, hogy a paraszti származású Gorbacsov a tekintélye ellenére meg tudott maradni egyszerű embernek, aki soha nem felejtette el a származását.
– 1986-tól Münchenben éltem, filmproducer voltam. 2000-ben az az ötletem támadt, hogy készítek egy sorozatot azokról a politikusokról, akik a 80-as években a világot irányították. A sorozat riporterének, prezentátorának Gorbacsovot láttam a legmegfelelőbbnek. Ismerőseimen keresztül felkerestem őt, Bécsben találkoztunk, és örömmel ráállt a feladatra. Ez a kapcsolat most már jó 20 éve tart – mesélte el Zolcer János a Gorbacsovval való első találkozásának élményét. A sok éves beszélgetés, személyes kapcsolat, barátság hatására született meg a Gorbacsov titkai című könyve, amelyet Abonyban is bemutatott az Országos Könyvtári Napok keretén belül.
– Néhány fejezetet lefordítottam neki oroszra (ő más nyelven nem beszél). Ezeket elolvasta, tetszett neki. Sőt, ez a Gorbacsovról szóló könyvek között az első, amelyhez előszót is írt. Egyébként nem kért semmiben cenzúrát – folytatta a szerző, aki nem csupán, mint politikust elemzi. – Emberként bemutatom őt a születésétől, 1931-től kezdve napjainkig. Elmentem vele szülőfalujába, és élete minden fontos állomására. Ezért egyedülálló módon betekintést nyerhettem a mindennapi életébe. Elmentem vele minden fontos politikushoz – George Bush, Helmut Kohl, Simon Peresz, II. János Pál pápa – így megismerhettem politikai tevékenységét, partnereit is. A könyvben mindezt 36 fejezetben, 500 fotó és 120 videó kíséretében mutatom be. (utóbbiak okostelefon segítségével, QR-kódokkal olvashatóak be.)
Gorbacsov közvetlenségének okát valóban abban kell keresni, hogy ő maga is keményen megtapasztalhatta a szegénységet. Gyermekként rengeteget nélkülözött, majdnem éhen halt. A pusztulástól nagyapja mentette meg békahússal. Ennélfogva pontosan tudja, mit jelent a mélyszegénység, amikor nem jut betevő az asztalra, így eltökélte, hogy kihúzza a Szovjetuniót abból a gazdasági gödörből, amelybe a fegyverkezési verseny rántotta bele. Amit elért a világban, az viszont tagadhatatlanul nem egyedülálló érdeme.
– Egy „játszmához” partner is kell, de az tény, ha nincs kezdeményező, ha nincs olyan személy, aki kezdeményezi, engedélyezi, elindítja a reformokat, akkor ezeket nem lett volna kinek – vagy kivel?! – folytatni. Gorbacsov kiengedte a szabadság szellemét a palackból, és aztán a világ politikusai, országai ezzel egyéni módon élhettek – taglalja Zolcer János. – A magyar politika több fejezetben is megjelenik a könyvben, elsősorban az 1989 nyarának eseményei kapcsán. Gorbacsovnak nagyon jó véleménye volt a magyar politikáról, hiszen a szovjetek szemében már Kádár János is újszerű politikát művelt. Később pedig Németh Miklós Gorbacsov szemében egy igazán reformista politikus volt.
Valójában nagyon keveset tudunk, illetve kevésbé van fogalmunk arról, hogy mekkora szolgálatot tett Gorbacsov hazánknak is. Zolcer János úgy véli, hogy még 30 év után sem tud mit kezdeni a politika, pláne a közember a személyével, holott komoly védőbástyaként állt az utolsó európai diktátorokkal szemben. Bukása előtt Nicolae Ceaușescu-nak kész katonai tervei voltak azzal kapcsolataban, hogy megszállja 1989-ben a szocialista útról eltévelyedett Magyarországot. Ha egy Brezsnyevi-doktrínát követő szovjet főtitkár állt volna a keleti blokk élén, akkor a céljait minden bizonnyal véghez is viszi, Gorbacsov támogatása nélkül viszont nem volt mersze belevágni a hadműveletbe. Maga Ceaușescu is érezhette a hatalma végét, és egy lehetséges katonai konfliktus, illetve az abból fakadó zűrzavar miatt tovább elnyújthatta volna az uralmát. Továbbá Gorbacsovnak köszönhetően tűntek el a Veszprém mellett tárolt atomtöltetek is.
Zolcer János egyébként a mai napig tartja a kapcsolatot a volt szovjet elnökkel.
– Korábban, a vírus előtt rendszeresen találkoztunk, most rendszeresen beszélünk telefonon. Legutoljára egy hete. Öregesen él Moszkva melletti dácsáján, nagyon beteg, sokféle kór gyötri, orvosai óvják őt a külvilággal való kapcsolattól. Utoljára is azt mondta nekem: „nagyon várom a napot, hogy újra találkozhassam feleségemmel!” (Raisza Makszimovna 1999-ben hunyt el leukémiában, amelynek egyik okát Gorbacsov a csernobili atomkatasztrófában látja.)
A jelenlegi orosz politikáról viszont nincs jó véleménye az egykori vezetőnek.
– Azt szoktam neki mondani, ha a világpolitika szóba kerül, hogy a világnak szüksége lenne egy új Gorbacsovra. Erre mindig szerényen bólint egyet! – mesélte Zolcer János. Gorbacsov ugyanis többször próbált beszélni Putyinnal, az orosz elnök viszont sosem hívta őt vissza, teljes mértékben ignorálva a közeledését. A születésnapján is csupán egy rövid, személytelen üzenettel köszöntötte őt. A kommunikációjuk ennyiben kimerül.
Jandácsik Pál
A fotók forrása: Zolcer János
