Kovács Vilmos, a múzeum parancsnoka az mondta: hivatali és erkölcsi kötelességüknek tesznek eleget azzal, hogy a Magyar Honvédség történetének veszteségeit tudományos igényességgel feldolgozzák és bemutatják. A társadalomnak, a családoknak tartoznak azzal, hogy megismertessék, a katonáik, a rokonok milyen áldozatokat hoztak a hazáért.

Ravasz István, a múzeum történésze részletesen is bemutatta a második világháborús veszteségi adatbázist. Elmondta: az „elesett” és a „sebesült” kifejezések konkrétan a harc közben történteket jelölik, míg a „meghalt” és a „sérült” a háborúval összefüggésben, de nem harc közben történteket jelzik.

Az intézet háttéranyagában azt írták: a második világháborúban (a jelenlegi ismeretek szerint) a hősi halált halt magyar katonák száma mintegy 120 ezer és 140 ezer között lehet, a hadifogságban elhunyt katonákkal együtt több mint 200 ezer. A sebesülteké, akik többé már nem harcolhattak, 90 ezer és 100 ezer között lehetett, míg az eltűnteké 120 ezer és 130 ezer közé tehető. A hadifogságba esettek száma – beleértve a keleti és a nyugati hadifogságot – hozzávetőlegesen 500 ezer és 700 ezer között volt.

Az adatbázisban szereplő személyek szűrhetők születési hely alapján is. Eszerint 505 nagykőrösi, 368 abonyi, 176 jászkarajenői, 84 kocséri, 80 törteli születésű katona adatai találhatók meg az oldalon. Tekintettel arra, hogy Kőröstetétlen 1950-ben, Nyársapát 1954-ben vált külön Nagykőröstől és lett önálló település, Csemő pedig 1952-ben alakult, így ezek a községek nem szerepelnek az adatbázisban.

könyvelő