Így már egyetlen egy magyar csapat sem szerepel az európai kupákban. Épülhetnek hát a stadionok az adófizetők pénzéből, melyet – legalább is az eddigi tapasztalatok alapján – a nézők nem igazán látogatnak.
Ezzel szemben az egészpályás letámadás elindult a politikai kampányban, úgy országosan, mint helyben is. Országosan Vona Gábor van a célkeresztben, aki azt találta mondani a nyugdíjasokról, hogy pártgyűléseken egymásnak esnek. Nos, ezt a mondást kiszúrta Habony Árpád, aki korábban sajátkezűleg vert meg két nyugdíjast Budapesten, akik véletlenül az autója elé léptek. De mindegy, a habonyi propaganda most Vona Gábort akarja bocsánatkérésre felszólítani. Ez már olyan jól sikerült, hogy a királyi rádió hírműsorának fele erről szól. A bértollnok horda megkapta a jelet, és reggeltől napestig nyüszítenek és üvöltenek. Azt, hogy Vona eredetileg pontosan mit mondott, már senki sem tudja, de feltételezem, legkevésbé a nyugdíjasok. Ez a propaganda valahogy úgy működik, hogy például a bírósági tárgyaláson a bíró megkérdezi a vádlottat: - Kis úr, igaz, hogy maga bottal verte minap az utcán a barátját? Mire a vádlott: - Kérem, ez nem igaz. A bíró válasza: - jó, nem igaz, de akkor mivel verte meg a barátját?
Na így működik ez a propaganda gépezet. Ha valaki tartózkodik a szavazástól, akkor nem azt írják le itt helyben, hanem azt, hogy nem szavazott igennel. Az állításnak a fele persze igaz, csak politikailag egyáltalán nem erről volt szó. Mert a helyi városvezetés csapdát állított a képviselőknek, hiszen aki igennel szavazott, az csak a támogatást szavazta meg, az elszámolást nem csatornaügyben, ha meg nemmel szavaz, akkor még a támogatási pénz is elveszik!
Visszatérve az országos politikára, az ellenzéki pártok vezetői kapnak hideget-meleget, kijut ebből bőven Botkának is, Gyurcsánynak is. Aztán ha valaki beleun, és visszatér eredeti, civil foglalkozásához, mint ahogyan ezt Schiffer András ügyvéd tette, az LMP társelnöke…

A magyar belpolitika nagy bajban van csakúgy, mint az orbáni külpolitika is. Macron francia elnök tüntetőleg nem látogatta meg hazánkat, de a lengyeleket sem, ezzel szemben Putyin orosz elnök a Judo Világbajnokságra hivatkozva tiszteletét teszi Orbánnál. Éljen a magyar és az orosz nép megbonthatatlan barátsága: nyissunk és fussunk Keletre!

Sokan azt vizionálják, hogy Magyarországnak az EU-ban betöltött mostani szerepe már egy végjáték csupán, hiszen ez az orbáni rendszer elvesztette szellemi és erkölcsi alapjait, és teljesen elszigetelődött Európában. Nem lehet ideológiát építeni a hatalom megtartására és a zsebek megtömésére. A rendszer azért még működik, mert azt a félelem, a tehetetlenség, és a felelősségre vonástól való iszonyat tartja még életben.

Emlékezzünk csak a Rákosi-rendszer 1956-os összeomlását a lelkiismeretük által gyötört bűneikkel és hibáikkal szembenéző, ma reformkommunistának mondott párttagok magukat sem kímélő vitái, bírálatai előzték meg.

A Kádár-rendszer 1989-es összeomlását sem kizárólag a gorbacsovi önbíráló politika, hanem ennek a rendszernek a vezetőinek meghasonlása és gerincük megroppanása okozta. Persze voltak olyanok – gondolom mindenki tud mondani ilyet saját ismeretségi köréből legalább egy személyt -, akik ebben az időszakban léptek be az MSZMP-be, gondolván azt, hogy így fogják majd felépíteni politikai karrierjüket, bízva abban, hogy az MSZMP volt, van és lesz a jövőben is!

Most, 2017-ben, egy évvel a választások előtt Orbán Viktor rendszere recseg-ropog. Sokan még azt hiszik, hogy majd Viktor megoldja, de ez már inkább vallási fanatizmusnak tekinthető, mint valóságos érvnek, hiszen kemény belharcok ekézik a párt felső vezetését, de az rendszer alapjait jelentő kiskirályok rendszerét is. A korrupció áthatja a közéletet, mely leginkább az EU-pénzek lenyúlásában mutatkozik meg.
Ezért egyre durvább a habonyi propaganda, és már semmi sem számít, csak az, hogy az a másfél millió ember a Fideszre szavazzon majd jövőre. Kerül, amibe kerül!

Orbán Viktor még mindig azt hirdeti Brüsszel elleni kampányában, hogy nekünk van jövőnk, nektek már nincs!

Tudom, nagyon nehéz dolog szembefordulnia az embernek a saját politikai oldalával. Persze ez azokra vonatkozik, akiknek még van lelkiismerete és erkölcsi mércéje. Elgondolkodni  azon, és végül ki is mondani, hogy akikre korábban szavaztunk, akikben hittünk, akikre a saját, az ország és a város jövőjét bíztuk, csalódást okoztak, és a nép szemében elveszítették hitelüket.

Ma már csak a bértollnokok nyálas, gyűlölettől csöpögő szájú – minden tárgyi alapot nélkülöző – farkasüvöltése hallatszik, ami inkább taszító, mint a híveket megnyerő cselekedet.Nem lehet a politikát ilyen megfizethető, lelkiismeret nélküli emberekre bízni, és nem lehet ilyenekkel egészpályás letámadást kezdeményezni. Ez nem politika, ez már csak egy lecsupaszított, szánalmas propaganda!

ábrahám