Lássuk persze be, hogy e téren sok múlik a pedagógusokon, de a szülőkön is. Egyes szakvélemények szerint az úgynevezett bentlakásos iskolák elsősorban a felzárkóztatás vonatkozásában hasznosak, különösen akkor, ha hátrányos helyzetű diákokról van szó. A hátrányos környezetből fakadó hiányosságok sok gyereknek olyan problémát okozhatnak, hogy sohasem érhetik el az átlagos szintet, és tartósan hátrányos helyzetűek maradnak. Nemcsak az iskolai éveiket tekintve, hanem lényegében az egész életükben.

Mások szerint az etnikai elkülönülés a felzárkóztatás tekintetében ellentétesen hat: elnyomja a felzárkóztatásra tett törekvéseket a hátrányos helyzetű gyermekeknél, tanulóknál.

Nemzetközi példák azt mutatják, hogy az integrált, s nem pedig a szegregált oktatás vezethet eredményre. Szlovákiában például már 2012-ben hoztak létre bentlakásos intézményeket roma gyermekek számára, ám akkor ott a szakmai szervezetek tiltakoztak az elképzelés ellen.

Hasonló tervek láttak napvilágot 2017. elején hazánkban is, ám a kormányzat gyorsan cáfolta, hogy ilyen elképzelésekre készülnének. Pszichológusok szerint az ilyen integrált bentlakásos intézményeknek sok előnyük lehet a gyermekek képességének és személyiségének fejlődésében.

Persze fel kell tételezni, hogy az itt tanuló diákok folyamatos pedagógiai segítséget kapnak és kaphatnak érdeklődésük, tehetségük kielégítéséhez. Az ilyen hátrányos helyzetű gyermekek az ilyen intézményekben függetlenebbek, önállóbbak lehetnek, és alkalmazkodó képességük is megerősödhet a pozitív példák hatására.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen körülmények között bentlakásos rendszerben tanuló hátrányos helyzetű fiatalok talpraesettebbekké válnak, jobban tudnak alkalmazkodni, és kifejlődik bennük az a személyiségképesség, amely ezt lehetővé teszi számukra.

Az igazság azonban az, hogy a családtól való távollét, főleg a kezdetekben, minden hátrányos helyzetű gyermeket megviselhet, és ilyenkor a pedagógusokra hárul az a szerep, hogy segítsenek beilleszkedni a közösségbe, és biztonságérzetet adjanak.

A szülőknek is arra kell törekedniük, hogy a gyermek ne azt érezze, hogy eltávolodtak egymástól, a családtól, és azt is ki kell emelni, hogy a szülők a gyermek számára bármikor támogatási segítséget nyújthat, és így ne érezze a gyerek, hogy el van szakítva a családjától, a gyökereitől.

Bakonyiné Soós Magda