A Corvinus alapítványba szökkentése után kijelölt tízegynéhány egyetem második turnusába került az SZFE. „Lezongorázván” az első kört, ki tudja miért, előre vevén a színművészetit, s rapid megoldással, a „keresztyén szabadság” ideológiai mezsgyéjén haladva nekiestek, mint bolond tehén a fiának - ahogy nagyanyám mondaná.
Ismerjük Dávid, Leonidas és persze Dobó István, vagy Zrínyi Miklós hősiességét, vagy  az ‘56-os hős srácainkat!

Érdekes módon kevésbé ismert a forradalom előzményeként Szegeden a DISZ - Demokratikus Ifjúság Szövetsége - ellenében létrejövő  MEFESz - Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége - története. Az előzmény fontos: ‘56-ban az SZKP XX. kongresszusán Hruscsov titkos beszéde, a Petőfi körben korábban elképzelhetetlen viták, majd Rajkék rehabilitálása, újratemetése kétszázezres tömeggel és más esetek az olvadás jeleit mutatták.

Az egyik szegedi főszereplő, Kiss Tamás joghallgató visszaemlékezéséből ismerhetjük meg a történteket. Szűk körben már többször felvetődött  egy új diákszervezet alapítása, ami mindenkinek tetszett. A bizonyára besúgók révén kitudódott terv azonnali megtorlást követelt. A kezdeményezőket kirúgással fenyegették, majd  a többiek elrettentésére összehívtak egy nagygyűlést. Erre került sor a bölcsészkaron az Auditórium Maximumban október 16-án. Az óriási tömeg - a lépcsőházban, sőt az épület előtt is tülekedtek az érdeklődők - megtette hatását: az elvtársak tervéből semmi nem lett. A levezető elnök Kiss Tamás lett, társai Lejtényi András és Tóth Tamás pedig ismertették a MEFESZ tervezetét, amit óriási többséggel meg is szavaztak. Október 20-án megtartott alakuló ülésen megválasztották a vezetőket és elfogadták a 16 pontos követeléseiket.

A MEFESZ így fogalmazta meg célját: „A szövetség célja, hogy az egyetemekről és főiskolákról kikerülő ifjúság, mely a nemzet agyát van hivatva képviselni, ne közönyös passzív tömeg, ne gyáva, gerinctelen és önző réteg legyen, hanem népéért, hazájáért, boldogabb jövőnkért harcoló bátor, lelkes sereg. Ne riadjon vissza az igaz szó kimondásától, hanem képzettségével, tudásával, tehetségével népünket, hazánkat szolgálja.”
Marosán György miniszterelnök-helyettes, az MDP Politikai Bizottságának tagja a “piros fejű” így reagált: „Elvileg egyetértek, de vigyázni kell, nehogy az egyetemi stricik hangulata átmenjen kommunista- és szovjetellenes támadássá.”
Lázadtak a marxizmus-leninizmus, az orosz nyelv tanulása ellen, a honvédelmi ismeretek oktatása ellen, továbbá többek között követelték a tájékoztatás javítását. Az idáig felemelő történet mindhármójuknak hosszú börtönéveket hozott, de ma sem bánnak semmit!

Nem az Ady téri egykori és a Vas utcai mostani fiatalokat hasonlítanám össze - nyilván megannyi párhuzam vonható -, hanem a diáksággal szemben álló hatalmak - legyen bár teljesen más a hangoztatott ideológiai alapjuk - szinte kopírozott azonosságuk. Dölyfös  lenézés, fenyegetés, arrogancia, agresszivitás, - hiszen ismerjük…, de van egy óriási különbség: akkor deklaráltan proletárdikatúra volt, ma pedig hazánk az EU teljes jogú tagja!
S Ti, kedves, játékos, de egyben, céltudatosan következetes leánykák, srácok, drága gyermekeink, unokáink, tudjátok meg, ma Ti vagytok a jövő, a holnap hullámhosszán!

Körtvélyesi László