Orbánék a közpénzt sajátjukként kezelik. A TAO nem más, mint be nem fizetett adó, amivel focialapú társadalmat építenek.

A nagy innovátor - alias vezénylő tábornok - első ciklusában még az ezredfordulón arról beszélt, hogy ő a joghézagok mentén kormányozza az országot. Azóta a saját Alkotmányához, bocsánat Alaptörvényéhez sem sikerült tartania magát. Az egész jogalkotás egy csatatér, ahol a hozzá nem értő, akarnok pökhendiség a meghatározó: a törvények két nap alatt mennek át a parlamenten.

A liberális álláspontot Bródy dalban fogalmazta meg találóan: “a törvény legyen egyenlően mérve, a szabadság, s testvériség védje.”

Ennek számtalan megnyilvánulási formáját tapasztaltuk az egyéni indítványok benyújtásától kezdve a Párizs-Brüsszel között vonaton írt “sziklaszilárd” Alaptörvényig.
Egy ilyen típusú új ‘innováció’ az eddigi állami igazgatású egyetemek alapítványi fenntartású „magánegyetemmé” tétele, kvázi privatizáció.  A Közgázzal indult akciót is viták kísérték, de a több száz milliárdos (380) részvénypakett juttatás - minden kockázata ellenére - komoly anyagi bázis. A MOL és Richter részvények hozamára alapozott működés már a kezdet kezdetén megbicsaklott, lévén, hogy a MOL idén nem fizetett osztalékot…
További vagyonosztásra nincs mód, de az ötlet nagy tetszést aratott a Karmelita kolostor környékén!
Az alapítványok eredendően magánalapítványok lennének egy valódi demokráciában. Az alapítványt tevő egy meghatározott közhasznú célt kitűzve, jelentősebb saját vagyon felajánlásával hozza azt létre, kijelölvén a kurátorokat, akik innentől teljes jogosultsággal felelnek a működésért, s az alapító saját utódját is megnevezi.
Ha ezt az állam teszi közpénz felhasználásával, akár örök időkre teheti hozzáférhetetlenné azt a köz számára. Ahogyan Matolcsy tolta bankja “nyereségét” /280 milliárd/ alapítványokba.

Az Orbánság 2010-től kezdődő szervezeti kiépítése a legfontosabb közhatalmi posztok pártkatonákkal való feltöltésével indult. A sor szinte végtelen, az államfőtől, a legfőbb ügyészen, az ÁSZ-elnökön, az ÁB bírákon át a Médiatanács elnökéig, és így tovább…  

Ezeket “csak” kormányzati cikluson túl ívelő 9 évre betonozták be, - a valamikori ellenzéki kormánynak lesz is elege -, az alapítvány kinevezésével viszont egy meghatározott politikai, ideológiai, szellemi monolit kört hoznak döntési helyzetbe leválthatatlanul. Innentől a tanárok, alkalmazottak csak voltak közalkalmazottak, megszűnik az egyetemi autonómia, az egyetem vezetőit tetszés szerint nevezik ki stb. Ez a lényeg, hiszen továbbra is költségvetési juttatásból működik, csak a korábbi demokratikus jogokat veszik el, illetve korlátozzák.   

Korommal jár – 66 év – hogy a komcsik hasonló, „fából-vaskarikájuk”, magyarán szólva álnok, megtévesztő csalásuk jut eszembe. Emlékezünk a ‘45-ös földosztásra, az azt követő kolhozosításra, s a Föld egyharmadán tanították, hogy a szocializmusban két alapvető tulajdonforma az állami és a szövetkezeti. Külön önálló SZÖVOSZ, annak területei stb., stb. el lett játszva szovjet mintára, holott mindenki tudta, ugyanúgy pártirányítás alá van vetve, mint bármely más állami vállalat.
A szabad világpiaci körülmények között önkéntes alapon létrejövő szövetkezetekkel - ahol általában a termelés egyéni formában, a magántulajdon körülményei között változatlanul történik, de társulva beszerző-értékesítő szövetkezetben, vagy közös gépparkkal csökkentik költségeiket, növelve versenyképességüket - ezeket egy napon nem lehet említeni a szovjet típusú kolhozokkal, vagy a magyar szövetkezetekkel!
Az alapítványok története az ókori Rómáig nyúlik vissza, de kis hazánkban már Szent István is apátságokat hozott létre, királyi földadománnyal biztosítva működésüket.
A világ legjobb egyetemei jellemzően alapítványi formában működnek, pl. Harvard, Yale, Johns Hopkins stb. tízmilliárd dollár nagyságrendű vagyonnal. Most már mi is elmondhatjuk, hogy…  - de  m i c s o d a   k ü l ö n b s é g !
Vagyis, ahogy a néhai tszcs-k az önkéntes /pl. dán/ szövetkezetekhez, úgy aránylanak a Palkovics-i magánosított egyetemek a valódi magán-alapításúakhoz pl. Duke, Columbia.
Lám, csak egy kicsit kell utánanézni „csúti” emberünk „varázslatainak”, s rögtön lelepleződik!

Körtvélyesi László