Augusztus van, a boltokban már hetek óta ott sorakoznak a színes füzetek, tolltartók, iskolatáskák. A legtöbb család számára ez az időszak az anyagi tervezésről, az összeírt listákról és az aggodalmakról szól. De vajon mennyibe is kerül ma egy iskolakezdés Magyarországon? És miért kérnek a tanárok ennyi plusz eszközt a szülőktől? Most három nézőpontból próbáljuk megérteni, hogyan alakulnak a költségek.

Egy első osztályos kisdiák szülei számára az iskolakezdés nem csupán anyagilag, hanem érzelmileg is különleges kihívás. Minden új – a gyereknek és a családnak is. A tanítók által kért lista gyakran tartalmaz ceruzát, tolltartót, táskát, váltócipőt, füzeteket, technikai felszerelést, ragasztót, festéket, rajzlapot, tornazsákot és sok mást – akár 25-30 tételt is. Aki próbált már egy minőségi iskolatáskát, cipőt vagy uzsonnás dobozt venni, az tudja, hogy ezek nem olcsók. Egy „normál” első osztályos indulókészlet ára 30–50 ezer forint között mozog, de ha prémium minőséget választunk, könnyen 60 ezer fölé kúszhat a számla.

A felső tagozatosok esetében valamivel kevesebb a "felszerelési izgalom", de az eszközök ára nem csökken. Itt már bejönnek a komolyabb tollak, körzők, vonalzók, füzetekből is több kell, és gyakoriak az olyan külön kérések, mint mappák, színes borítók, új táska vagy akár elektronikai eszközök. Egy hetedikes-nyolcadikos felszerelése – ha beleszámítjuk a testneveléshez, technikaórához vagy rajzhoz szükséges eszközöket is – akár 40–60 ezer forintos tétel lehet. És akkor még nem beszéltünk az iskolai hozzájárulásokról, szakkörökről, étkezésről, bérletekről.

A középiskolásoknál sincs másként. A diákok ugyanúgy megkapják az állami tankönyveket térítésmentesen, ahogyan az általános iskolások is – ez minden évfolyamon alanyi jogon jár. A gyakorlatban azonban a pedagógusok gyakran kénytelenek kiegészítő munkafüzeteket vagy alternatív kiadványokat rendelni, mert az állam által biztosított tankönyvek sok esetben nem elég részletesek, vagy egyszerűen nem alkalmasak a hatékony oktatásra. Ezek az extra munkafüzetek, feladatgyűjtemények néhány ezer forintba kerülnek, de tantárgyanként többszöröződhetnek. Bár az összeg első ránézésre nem tűnik nagynak, ez is tovább terhelheti a családok költségvetését.

Jogosan vetődik fel a kérdés: miért nincs valódi szabad tankönyvválasztás? Miért nem dönthet a pedagógus arról, melyik – valóban használható – kiadványból tanítana? Sok tanár egy szűkre szabott, központilag meghatározott tankönyvlistából kénytelen dolgozni, így kreativitása és a tananyaghoz való alkalmazkodási lehetősége is korlátozott.

A tanárok pedig gyakran a frontvonalon állnak, megpróbálva áthidalni a rendszer hézagait – nem ritkán saját költségen nyomtatnak, színeznek, szerveznek. A szülők által kifogásolt hosszú eszközlisták gyakran nem önkényes döntések eredményei, hanem szükséges kompromisszumok – a gyerekek érdekében.

Fontos azonban kiemelni: ma Magyarországon minden állami általános és középiskolás diák számára térítésmentes a tankönyvellátás. Ez jelentős segítség, és az elmúlt évek egyik legnagyobb előrelépése a közoktatás területén. Ugyanakkor önmagában nem old meg minden problémát – főleg, ha ezek a tankönyvek nem nyújtanak megfelelő színvonalat.

Összességében tehát az iskolakezdés sok családnak komoly pénzügyi megterhelést jelent – függetlenül attól, hogy a gyermek épp most megy először suliba, vagy már a középiskolai padokat koptatja. A tanárok pedig gyakran a frontvonalon állnak, sőt két tűz között, megpróbálva áthidalni a rendszer hézagait.

Szabóné Pálhegyi Krisztina