Képünkön a logopédusok, balról jobbra: Bundiné Veszprémi Ildikó, Fehér-Deák Barbara, Agócsné Tóth Ildikó
– Miként van jelen a logopédia a város életében?
– A járás területén lévő összes óvoda és iskola fenntartótól függetlenül hozzánk tartozik: Nyársapáton, Kocséron egy-egy óvoda és iskola, Kőrösön a Városi óvoda, a két egyházi óvoda és az öt általános iskola. A logopédusok óvodai körzet szerint vannak beosztva, akinél elkezdi a terápiát a gyermek, annál fejezi be akár iskolás korában is, mert a gyerek érdeke megkívánja, hogy ne történjen terapeutaváltás. A kőrösieket a Kalocsa Balázs utcai intézményben fogadjuk, Nyársapátra, Kocsérra kijárunk, ott jól felszerelt fejlesztőszobák állnak rendelkezésre. Itt helyben a szakszolgálat épületében tarjuk a terápiát, mert rengeteg eszközzel, segédanyaggal dolgozunk, ami itt áll rendelkezésünkre. Terápiáink reggeltől késő délutánig beosztás szerint zajlanak, de a szülők kérésének megfelelően indokolt esetben tudunk módosítani az időpontokon.
Jelenleg hárman vagyunk logopédusok, bár öt főre szól a státuszunk. Korábban négyen voltunk, de ez is kevesebb volt annál, mint amennyit a körzet nagysága megkívánna. Helyettesítéssel, túlmunkában próbáljuk ellátni a gyerekeket, így viszont a saját körzetünkre kevesebb idő marad. Az állásra nincs jelentkező, mert nincs logopédus, de ez országos probléma. A környéken Kecskemét nagy vonzerőt jelent, elviszi a szakembereket, nincs olyan kőrösi, aki logopédusnak tanul és idejönne, máshonnan meg nem jelentkeznek, mert mindenki talál munkát a saját városában. A szakemberhiánnyal párhuzamosan viszont nő a beszédhibás és nyelvi problémákkal küzdő gyermekek száma.
– Hogy kerül egy gyermek a logopédiára?
– Ez három féle módon lehetséges: szűrés, önkéntes jelentkezés vagy beutalás útján. Jogszabály által előírt kötelező szűréseket végzünk a 3. és 5. életévüket betöltött gyerekeknél. A 3 éveseknél egy beszédnyelvi fejlettségi felmérés történik, ami nem a tiszta beszédre, hanem a szókincsre és a grammatikai fejlettségre irányul. Itt keressük azokat a gyerekeket, akiknél a beszédnyelvi fejlődés késik. Az 5 éveseknél a kötelező szűrés egyrészt a beszédállapotra vonatkozik, másrészt írott nyelvi készültséget szűrünk. Aki ezeken a szűréseken fennakad, azt szeptemberben logopédiai vizsgálatra hívjuk be, a vizsgálati eredménytől függően dől el milyen ellátási formát kap majd.
A szülőnek lehetősége nyílik önkéntes jelentkezésre is, kérheti, hogy nézzük meg a gyermekét. A 3 év alattiakkal leginkább azért jönnek hozzánk, mert nem beszél a gyerek, óvodás, és iskoláskorú gyermekeknél már többféle probléma miatt (pl.: dadogás).
Szakemberek is küldenek logopédiára gyerekeket, ilyen lehet pl. egy korai fejlesztésben részt vevő gyerek, akinek az óvoda megkezdése előtt javasolják a logopédia elkezdését, de küldheti a szakértői bizottság még a szűrés előtt a gyereket, esetleg egy első osztályosnak javasolják, hogy folytatódjon tovább a logopédiai ellátása. Orvosi team előírhatja a logopédia ellátást olyan orrhangzós gyerekeknek, akik már átestek műtéteken.
– A szűrések egyénileg vagy csoportosan zajlanak?
– A szűréseket májusban az óvodákban végezzük, de az utóbbi két évben a covid miatt nem tudtuk a járványhelyzet előtti protokollt vinni, így azokra a nyáron került sor. Igyekszünk igazodni a gyerekek életkori sajátosságaihoz, így a 3 éveseknél csoportos szűrést végzünk. Első körben a szülők egy kérdőívet töltenek ki, mely a gyerek szókincsére és nyelvi fejlettségére irányul. A kiértékelés után az óvónőkkel egyeztetünk, illetve csoportban megfigyelést végzünk. Normál esetben kimegyünk egy napra az óvodába, beülünk a csoportszobába, megfigyeljük a gyerekeket játék közben, beszélgetünk velük és logopédusként fülelünk, majd az általunk leszűrteket összefuttatjuk a szülői és óvónői észrevételekkel. Az óvodában végzett vizsgálat előnye, hogy a gyerekek saját közegükben fesztelenül viselkednek, illetve ha vizsgálatra kell jönniük hozzánk, könnyebben oldódnak, akkor már nem vagyunk ismeretlenek a számukra, hisz az óvodában már találkoztunk.
A nagycsoportos szűrés is az óvodában történik, az viszont egyénileg zajlik, de a szülőknek biztosítjuk, hogy jelen lehessenek, az eredményről pedig levélben értesítjük őket. Amennyiben szükséges, akkor prevenciós jelleggel továbbküldjük a gyereket, akár mozgásterápiára, nevelési tanácsadós felmérésre, fül-orr-gégészetre, audiológiára, stb. A lényeg, hogy ha van olyan terület, ami fejlesztést igényel, akkor az időben derüljön ki. Nem szabad arra várni, hogy majd magától beérik a gyerek, mert ha ez nem következik be, akkor lemarad a kortársaitól. Amennyiben időben segítséget kap, hamarabb eléri a megfelelő fejlettségi szintet.
– Hány beszédhibás gyereket találnak egy-egy csoportban?
– Kevés a tünetmentes gyerek és nem csak a beszédhibára gondolok! Ez részben a mai kultúra, a jelenlegi civilizáció, az életformánk hibája. Nagy probléma, hogy a mai gyerekek finommozgása éretlen – részben a beszéd is finom mozgás – ez pedig a mozgáshiányos életmód következménye. Az agy alapvetően a mozgáson keresztül érik, az, hogy kevesebb stimulust kap az idegrendszer, visszaüt az érési folyamatokra és a gyerek képességeire is. Ma a játszóterek üresek, nem szaladgálnak, bicikliznek a gyerekek. Másképp élünk, mint 30-40 éve, de a mai körülmények közt is meg kellene találni a lehetőségét annak, hogy a gyerekek sokat mozoghassanak. A beszéd, a beszélgetés háttérbe szorult, elvizualizált kultúrában élünk, ahol a képernyő, az okostelefon képi információk tömegét adja, időnként egy lakáson belül is messengeren üzengetnek egymásnak a családtagok. Elsüllyedtünk az internet bugyraiban, és nem csak a gyerekek, hanem a szülők is! Ha a gyerek azt látja, hogy a szülő rátapad a telefonjára, akkor neki is ez válik szokásává.
– Melyek a leggyakoribb beszédhibák?
– A leggyakoribb beszédhiba, amit a szülők is meghallanak az a pöszeség vagy, ahogy ma nevezzük, artikulációs zavar. A legtöbb gyereknél nehezen pörög az „r” hang, technikailag ez a legnehezebb magyar hang. Ennek kiejtéséhez nagyon ügyesnek kell lenni a nyelvnek, a legtöbb gyereknél ez érik be legkésőbb. Mi megtanítjuk a gyereknek és szülőnek azt a nyelvtornát, ami a hang kipördítéshez szükséges. Ha a gyerek nem jól ejti az „sz, z, cs”-t az a kisgyerek képébe belefér, de ha egy „k” vagy „l” hangot nem tud ejteni, az mindenkinek feltűnik. Lehet, hogy a szülő észre sem veszi azt a problémát, amit mi súlyosnak találunk.
– A fogszabályzás és a logopédia hogyan kapcsolódik össze?
– Gyakori probléma a nyelvlökéses vagy infantilis nyelés, amit a szülő sokszor nem is érzékel. A csecsemőkorból megmarad egy olyan mozdulata a nyelvnek, amivel – a fogszabályzó szakorvos és a logopédus szemével nézve – nem szabályosan nyel a gyerek. Ez csúnya fogszabályzási problémát okoz, mert a lökő mozdulattal való nyelés következtében megváltoznak az anatómiai feltételek: a szájpadlás gótikussá válik, az egész első fogív kilökődik, a metszőfogak előreállnak, sőt, ha a gyerek szopta az ujját és cumizott is mellé, akkor hatalmas rések lehetnek a fogak között. Ebben az esetben a fogszabályzó orvosnak és a logopédusnak is dolga van. Egyrészt nekünk nyelés terápia keretében meg kell tanítanunk a gyereket helyesen nyelni, illetve szépen beszélni. A nyelvlökéses nyelés beszédhibákat is okoz, mert a gyerek kilógatott nyelvvel beszél és úgy is nyel. Hogy a terápia jól működjön, ahhoz kell a gyereknek az önmagára irányított figyelme. Itt napi szinten kell gyakorolni ennek hiányában sikertelen az egész. A sikeres terápia másik fontos eleme a gyermek motiváltsága. Ha őt is zavarja a probléma, biztos oda fog figyelni a tanultakra. Sokszor ez inkább iskoláskorra jelenik meg a gyermekeknél.
– A két végletet tekintve mennyi ideig tarthat egy terápia?
– A terápia addig tart, amíg a gyerek megtanulja kimondani a problémás hangot. Volt olyan, aki 2-3 hónap alatt megtanult 3 hangot, volt, akinek 13 hangja hiányzott és 10 hónap alatt megcsinálta, de jár ide olyan gyerek is, aki 3 hanggal küzd 2 éve. Mindez a gyereken múlik és azon, hogy mennyit gyakorolnak vele otthon. A beszédnek készségszinten kell működni, de ez csak akkor lehetséges, ha sokat gyakorolják. Azt szoktam mondani, mi nem javító műhely vagyunk, ahova beadják a hibás dolgot, amit jól működően kapnak vissza tőlünk. A szülőnek is bele kell tenni a saját részét. Ha nincs komoly probléma a beszédhiba hátterében, rendszeresen járnak terápiára és sokat gyakorolnak, akkor jól haladunk. Ha az otthoni feladatok elvégzése elmarad, akkor itt kerítünk rá sort, viszont akkor egy hónap alatt jutunk el oda, ahova egy hét alatt juthatnánk.
– Mit tehetnek a szülők a gyerek beszédfejlődéséért?
– Sokat kellene beszélgetni, mondókázni és mesélni. Mára eltűntek azok a helyzetek, melyben beszélgettek az emberek, ehelyett rossz szokások alakultak ki. Nem beszélgetnek étkezés közben, hisz sok család akkor is a telefont nyomkodja. Nem mesélnek a szülők, helyette a tévé elé ültetik mesét nézni a gyereket.
Régen sokkal több volt a csend, pedig akkor is hallgattunk rádiót, néztünk tévét. Ma folyamatos a háttérzaj akár az üzletekben, akár az otthonokban. A beszéd utánzás útján tanulandó, az állandóan magas háttérzaj ennek nem kedvez.
A ma embere sokkal gyorsabban beszél, mint 10-20 évvel ezelőtt. A 2000-es évek elején rádiófelvételeket hasonlítottak össze és egy bizonyos idő alatt kimondott szótagok számát vizsgálták. Kimutatták, hogy akkor másfélszer gyorsabban beszéltünk, mint az 1980-as években. Azóta ez csak fokozódott. A gyorsabb beszédnél romlik a beszédminta, az elcsúszott, gyors artikuláció nem jó minta. A gyereknek ebből a rosszabb mintából, a sokkal renyhébb artikulációból és rövidebb ideig hallott hangból kellene megtanulni szépen beszélni. Tudjuk, ez a világ nem lesz olyan, mint 20-30 évvel ezelőtt volt, de tudatosítani kell, mi az, ami árt, vagy nem segít a gyermekeknek. Nem legyinthetünk, és nem mondhatjuk azt, hogy most ilyen a világ. Ezen változtatni kell, mert lehet! Csak meg kell tenni azokat a lépéseket, amik a gyerekeknek fontosak lennének. Persze ez nem könnyű, mert a saját szokásainkból, kényelmünkből is kellene feladni.
– A beszéd minősége a tanulásra is kihat…
– Igen, a beszédre azért kell figyelni, mert az, hogy hogyan beszél valaki, milyen szókinccsel rendelkezik, mennyire bonyolult grammatikai rendszereket tud használni és megérteni, az lesz a tanulása alapja. A szülőknek az iskola, a tanulás, a jó tanulmányi eredmény már fontos, de ennek az előbb említettek adják az alapot. Az iskolában írott információkat kell megtanulni, majd arról írásban, szóban számot adni. Ehhez el kell olvasni, meg kell érteni az anyagot. Mindezt a nyelvhasználat segítségével, nem pedig telefonon vagy számítógépen keresztül. Az, ha csak a tévé elé ültetnek egy gyereket mesét nézni és sohasem mesélnek neki, azért nem jó, mert a képernyőn keresztül kész képeket kap, már pedig a szövegértés alapja, hogy az agy saját képet alkot. Annak a gyereknek, akinek naponta mesét olvasnak másabb a nyelvi fejlettsége. Ki milyen szinten birtokolja a nyelvet, részben olyan szinten fogja birtokolni a tudást. Lehet a gyereket fejlesztésre járatni, de ha kis korában valakinek sokat mesélnek azzal sok fejlesztőórát meg lehet spórolni. Időnként hívnak minket óvodákba tájékoztatót tartani, s mindezeket ott is elmondjuk a szülőknek. Hogy ki mennyit fogad meg az általunk tanácsoltakból, az már a belátásán múlik. Nem könnyű ma a szülők helyzete, de az biztos, hogy sok problémának elejét lehetne venni azzal – tekintve akár a beszédfejlettséget, viselkedést vagy a lelki egészséget – , ha a szülők nagyobb türelemmel, odafigyeléssel, több időt áldozva fordulnának gyermekük felé, sokat beszélgetnének, mesélnének neki, illetve őt is beszéltetnék, meséltetnék.
Balla Kriszta
