Az is igaz, hogy éppen most, ebben az évben két Nobel-díjast is köszönthetünk, Karikó Katalin és Krausz Ferenc fizikus személyében.

Sokan a formális logika szerint ezt úgy állítják be, hogy íme, itt a bizonyíték arra, hogy a magyar oktatásügy képes Nobel-díjasokat is produkálni. Ennek az a szépséghibája, hogy a mi Nobel-díjasaink nem Magyarországon, hanem külföldön érték el sikereiket, melyet végül is Nobel-díj koronázott.

Az nem vitatható, hogy ők magyar emberek, és itt tanultak Magyarországon, de hát sikereiket nem itthon érték el. Áttekintve Karikó Katalin és Krausz Ferenc életpályáját, felvetődik a kérdés, hogy mire jó is ez a Nobel-díj?

A Nobel-díj, mint tudjuk, pénzjutalommal jár, melyet Krausz Ferenc ukrajnai fiatalok megsegítésére ajánlott fel. Úgy érezte, hogy a kirobbant háborúban, melyben a támadó Oroszország volt, segítenie kell, beleértve a kárpátaljai magyarokat is, akik Ukrajnában élnek.

Ez igen komoly humanitárius cselekedet volt, hiszen olyan magyaroknak segített, illetve segít, akik a határon túl, jelen esetben Ukrajnában élnek.

Krausz Ferenc hivatását tekintve fizikus, és Németországban él. Saját maga nyilatkozta azt, hogy ötletekkel próbál segíteni abban, hogy egy kutatás érdemben előre haladjon. Lényegében ezt a munkáját értékelte a Nobel Bizottság. Krausz Ferenc szerényen állapította meg, hogy ő sohasem érzett magában kiemelkedő képességeket, de mindig szorgalmasan dolgozott és kutatott.

Azt is kinyilatkozta, hogy mindig olyan területen próbált áttörést elérni, mellyel előre vitte a dolgokat, és segített mindig a célok elérésében. Tehát ő sohasem öncélúan dolgozott, tevékenykedett, hanem mindig valamilyen célt akart elérni abban a kutatási ágazatban, amelyben éppen tevékenykedett. Minket, magyarokat büszkeséggel tölt el, hogy egy olyan ember kapott Nobel-díjat fizikusi munkásságáért, aki sohasem tagadta magyar voltát, és ma már hatvanegy éves, móri születésű tudós ember.

Munkássága alapvetően az elektronok lefotózásában merült ki. Származását tekintve sváb illetőségű, de magyarnak vallja magát.

Nagyon büszke arra, hogy tanárai támasztották fel benne azt a szenvedélyt a fizika iránt, amelynek jelenlegi megkoronázása a Nobel-díj.

Büszkén említi azt, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, mint villamosmérnök, és az ELTE elméleti fizika szakára járt.

Így a két legkomolyabb magyar felsőoktatási intézmény segítette abban, hogy hivatásának tekintse a fizikát.

Ma is fizikusnak tartja magát, e hivatásában kapta meg a Nobel-díjat.

Szigorú tanárai voltak, és név szerint is említi Kiss tanár urat, aki olyan rajongást ültetett el benne a fizika iránt, ami még ma is lendületet ad neki.

A magyar egyetemeken kívül a bécsi egyetemen is hallgató volt, és lézertechnikával foglalkozott.

1991-ben doktorált lézerfizikából, és lett osztrák állampolgár is, melyet a magyar állampolgárság mellett szerzett meg.

2003. óta a német Max Planck kvantumintézet igazgatója. Innentől kezdve a karrierje folyamatos, és már 2004-től a müncheni egyetem kísérleti fizika tanszékének vezetője.

A magyar állam a kutatási tevékenységét húszmilliárd forinttal támogatta, ami igen komoly összeg, és komoly bizalomnak is kell lenni mögötte.

Kutatási területe a vérminták molekuláris vizsgálata, amelyből igyekszik a meglévő betegségekre következtetni.

Több tudományos akadémia tagja, a magyaron kívül, így az osztrák, a német és az orosz tudományos akadémiának is tagja.

Felesége tanárnő, és otthon a magyar nyelvet használják. Ma már két unokája is van, de fizikai állapotát sem hanyagolta el, kerékpározik, fut és úszik is.

ábrahám