A tankönyvek Szilassi Péter, az SZTE oktatójának gyűjteményéből származnak, a legrégebben kiadott művet Kiss Lajos – Arany János egykori nagykőrösi tanárkollégája – írta 1842-ben. A Földrajzi tanítás a tanulóifjúság számára című kötetben – bár a csaknem két évszázad során sokat változott a bolygónkról alkotott képünk és vele együtt a földrajzoktatás is – sok, napjainkban is használt fogalom visszaköszön, ha nem is mai formájában. Például: földabrosz (térkép), tengerfolyás (tengeráramlás), Északi fordító (Ráktérítő), hógörgeteg (lavina), tevepárducz (zsiráf), egymelegű vonal (izoterma vonal), vízbukkanás (zuhatag).
Szilassi Pétert a földrajzi ismeretek fejlődésének nyomon követésén túl megragadta a tankönyvek archaikus nyelvezete, és az is, hogy mennyi érdekességet mesélnek el egy adott történelmi időszakról. Úgy véli, a 19. század közepének szerzői közül módszertani szempontból többen meghaladták korukat, hiszen már ekkor atlasz használatát javasolják a tanulóknak, gondolkodtató kérdésekkel, számítási feladatokkal munkáltatják a tanulókat. A most digitalizált könyvek tehát nemcsak korrajzok, de szórakoztató olvasmányok is, néhány oldalanként meglepő szófordulatokkal vagy tudományos állításokkal.
Az SZTE Klebelsberg Kuno Könyvtárában már komoly hagyománya van a digitalizációnak. Az e-könyvek népszerűsége is nő, az SZTE statisztikái alapján havonta több mint 10 ezren töltenek le digitális tartalmakat a könyvtár honlapjáról.
A digitális formában archivált földrajztankönyvek olyan óriási, hamarosan minden érdeklődő számára online elérhető, kutatható adatbázist jelentenek, mely kutatásához a mesterséges intelligencia is segítséget nyújthat. A kulcsszavak, kifejezések statisztikai elemzését fel lehet majd használni például arra, mely korban milyen témaköröket – környezetvédelem, népesség, településföldrajz –, milyen módszerekkel és milyen hangsúllyal mutattak be a tankönyvek.
tudósítónktól