Megdöbbentő volt annak a fényében, hogy nem is olyan rég éppen Ön volt az, aki a személyeskedés ellen szólalt fel és törvényellenes lépésre – szómegvonás a képviselőktől – biztatta saját polgármesterét. Még szerencse, hogy „építő jellegű” javaslat halvaszületett volt, azonnal lesöpörték az asztalról.
Ehhez képest a márciusban elmondott beszéde éppen az ellenkezője volt annak, mit előzőleg mondott. Hithű fideszes pártkatonaként ajnározta Czira Szabolcsot és a kormányt, az még csak-csak érthető, ha van hozzá gyomra, akkor csinálja.
De az - ahogy Ön ki is hangsúlyozta -, a beszédét mint helyi református presbiter mondta, az felháborító! Önt nem presbiternek, hanem képviselőnek választottuk! Ön ott abban a teremben nem presbiter, hanem az egyik egyéni önkormányzati választókerület képviselője. Mindenkié, aki abban a körzetben lakik, függetlenül politikai, vallási nézetétől. Ebből adódóan semmiféle erkölcsi alapja sincs, hogy presbiterként nagykőrösi embereket bélyegezzen meg politikai nézeteik miatt.
Ön azt mondta: „Nagykőrös két részre oszlik”. Majd a fideszeseket értékteremtőnek nevezte, aki pedig más nézetet vall, azt hergelőnek, áskálódónak bélyegezte: „Nagykőrösön a Fidesz az emberekért dolgozik, míg az álcivil ellenzéki oldal az emberek hergelése érdekében áskálódik.”
Tisztelt presbiter úr! Honnan veszi a bátorságot, hogy életüket tisztességben megélt embereket mocskoljon a nagy nyilvánosság előtt? Ön mint hittant is tanító ember mindezek után mennyire hiteles akkor, amikor az Úr tanításait a szájára veszi?
Hol volt akkor, amikor az Ön munkahelyét, a Petőfi iskola Ceglédi úti diákotthonát elvették Nagykőröstől és a ceglédi Dózsához csatolták? Hol volt akkor az Ön által melldöngetve harsogott lokálpatriótizmus? Miért nem akkor állt fel és hadakozott Nagykőrösért? Presbiterként miért az ellenzék gyalázásában leli örömét?
Egy református nagykőrösi polgár
