Fekete-Győr András – a tv-ben bemutatott felvételek szerint – higgadtan és nyugodtan elbeszélgetett a rágalmazó újságíróval, nem csinált botrányt, nem verte szét a szerkesztőséget, nem alkalmazott fizikai erőszakot sem az újságíróval, sem másokkal szemben, sőt továbbmegyek, a szerkesztőségbe minden további nélkül beengedték a biztonsági őrök a két Momentum-vezetőt.
A demokráciában még hívő el nem kötelezett vélemények szerint egy átlagembernek, de még egy politikusnak sem lehet bemenni csak úgy egy szerkesztőségbe, és ott felelősségre vonni egy újságírót.
A jobboldali sajtó meg egyenesen provokációnak, sőt erőszaknak tartja a szerkesztőségbe való behatolást.

Először is tisztázzunk két dolgot. Az Origó tulajdonosváltással Fidesz-közeli tulajdonos kezébe került, és az újságíró, de szerintem inkább megfizetett bértollnok rágalmazta a Momentum két vezetőjét. A bértollnok szerintem nem újságíró, hanem gazdája utasítása szerint cselekvő lelkiismeretlen firkász, aki képes bárkit besározni, lelkiismeret-furdalás nélkül csak azért, mert jól megfizetik. Számára nem mond semmit az újságírás alaptörvénye, mely szerint a hír szent, a vélemény szabad.

De, persze a rendes, valódi, hivatásos újságíró sem állhat a törvények fölött, nem sérthetetlen, mert a véleményét a cikkében szereplő személy – pláne úgy, hogy meg sem kérdezték – jogában van utólag elmondani. Főleg akkor, ha az hazugság!
Én magam csodálkozom és elképedem Fekete-Győr András szelídségén és türelmén, hogy fiatalember létére ilyen „tapintatosan” és higgadtan intézte a dolgot.
Hovatovább oda jutunk országosan és helyileg is, hogy a hatalom alantasaival úgymond az ő alárendeltjeivel, azaz a néppel alig-alig kommunikál, hiszen az egész népet egyfajta alárendeltjének tekinti.

A képviseleti demokrácia azt jelentené, hogy a választott politikusok képviselnék a népet, ezt hívjuk leegyszerűsítve politizálásnak. Lassan-lassan odáig jutunk, hogy a választott képviselők már nem politizálnak, hanem helyettük ezt a bértollnokok teszik oly módon, hogy hetet-havat összehordanak bárkiről. A hatalom a hatalom jogarpálcáját szinte átadja a bértollnokoknak, akik ezt kéjesen és önelégülten fegyverként használják a másképpen gondolkodókkal szemben.

Helyben testületi ülésen is már odáig jutottunk, hogy a beültetett bértollnokok hangos véleménynyilvánítást folytatnak, verbálisan vegzálják az ellenzéki, nekik nem tetsző képviselőket, és ellehetetleníteni, kigúnyolni próbálják őket.
Az orbáni illiberális demokrácia már nem mozgósít eszmei alapon közösségeket, mert a közösségek természetük folytán némi önállóságra, autonómiára kívánnak törekedni. A hatalom mai letéteményesei azt hiszik, hogy elég, ha egyoldalúan, jól megfizetett bértollnokok hadát használva önkényesen kinyilatkoztatnak, és nem képviselnek.

Így a gyakorlatban, de az elméletben is eljutottunk a terrormédia fogalmához, hiszen ebből a médiából tudhatjuk meg azt egyszerű állampolgárok, hogy mi tetszik a hatalomnak, és mi és kik nem tetszenek nekik.

Ezek a terrormédiák szimbolikusan a hatalomgyakorlás eszközei lettek. Az sem igaz, hogy ezek a bértollnokok a hatalom gyáva kiszolgálói. Nem, ők a hatalom legfontosabb funkcionáriusai lettek, különbek, mint a megválasztott képviselők, ők nem szolgák, hanem urak és úrhölgye!

Mindezek után visszatérve a bevezetőben említett történetre, az ilyen terrormédia „szabadságát” védeni már nem szánalmas félreértés, hanem egyenesen bűn. Hiszen a terrormédia ennek az illiberális féldiktatúrának fontos szerkezeti része, annak agresszív terméke, és akkor bukik meg, ha maga az illiberális „demokrácia” is megbukik.

ábrahám