Az ókori vagy a középkori íróknál az fogott meg, hogy hogyan gondolkodtak abban az időben az emberek, mit tartottak fontosnak, hogyan telt az életük az egyszerű vagy éppen magas tisztségre, -vagyonra jutottaknak. A mai írók - inkább kutatók - is tudnak számomra a közelmúlt eseményeiről érdekfeszítő dolgokat mondani. Megemlítem elsősorban Ablonczy Balázs Teleki Pálról tudományos alapossággal megírt, mégis rendkívül élvezetes könyvét. Nekem azért is sokatmondó volt ez a könyv, mert kisgyerekkoromban otthon sokat hallottam Telekiről, főleg öngyilkosságáról.
Vagy mondhatnám a szüleim fiatal korában történt eseményekről közvetítő leírásokat. Ilyen olvasmányom volt pár éve a Tormay Cécile: Bujdosó könyv-e, amely az 1918-as őszirózsás forradalom valamint az azt követő Tanácsköztársaság eseményeit és bukását írja le, saját sorsán keresztül. Bár ebben a könyvben jól felismerhetően több túlzás is van, ami a tényeknek nem felelt meg. Ezenkívül tömör zsidóellenessége is meghökkentő, bár lehet, az akkori korban ez nem volt annyira kirívó. Ezeket a részeket a mai olvasónak megfelelő jegyzetekkel ellátva kellene talán helyére tenni.
A könyv - amivel kapcsolatban szeretnék néhány dolgot elmondani - Paulus Orosius: Világtörténelem hét könyvben a pogányok ellen. (Mai megfogalmazásban inkább hét fejezetet írhatnánk). A könyv írójáról sajnos nagyon keveset tudunk, talán 375 és 385 között született. Vagyis majdnem 1700 évvel ezelőtt! Feltételezések szerint Bracara Agustában, mai nevén a portugáliai Braga városában. (Akkor még csak Hispania volt, Portugália nem.) Orosius gyerekkora szülővárosának talán a legzaklatottabb időszaka volt. A fiatal rendkívül okos fiú maga is többször került életveszélybe. Városát és környékét sorra a gótok, vandálok és alánok dúlták fel. Életét mentve menekült el hazájából. Az afrikai Hippót választotta, és így jutott el a szentéletű
Augustinohoz , Szent Ágostonhoz. Érdekes, hogy Augustino híre a kis spanyol városkába is el tudott jutni Afrikából. Pedig akkor nemhogy rádió, tévé, netán mobiltelefon nem volt, mégis „gyorsan” eljutottak a hírek többszáz kilométerekre is. Augustino felismerve a fiatalember képességeit, megbízta a világ történetének megírásával, de kikötötte, hogy a krisztusi vallás szempontjából magyarázza meg a történelem eseményeit. Ez a téma akkor még egyáltalán nem volt valami érdeklődésre számot tartó terület. Több akkoriban élő gondolkodó kérdőjelezte meg egy világtörténet megírásának szükségességét. Megelégedtek az ókori görögök írásainak ismeretével. Szent Ágoston azonban ettől többre vágyott. Az akkori viszonyok szerinti „modern” könyv megírását kérte Orosiustól. A megíráshoz segítséget is javasolt neki, ezért elküldte a kor másik nagy szellemi óriásához a Betlehemben élő Szent Jeromoshoz. Paulus Orosius nem késlekedett az írással. Eljutott Betlehembe Jeromoshoz, de közben már megkezdte a rábízott feladat megoldását. Írása gyorsütemben terebélyesedett. Annyira, hogy 417. táján már el is készült a hét könyvből álló mű.
Orosius szerénységére jellemző, ahogyan visszatérve Betlehemből, Augustino atyának ajánlotta írását: „…a világ kezdetétől egész a mai napig, vagyis ötezerhatszáz-tizennyolc év során, a bűnös emberek kívánságait és büntetéseit, e világ küzdelmeit és Isten ítéleteit, amilyen röviden és amilyen egyszerűen csak tudtam…” úgy írta le. És: „a művecske minőségéről pedig te döntsél, aki előírtad nekem. Neked kell tulajdonítani, ha kiadod, teáltalad lesz megítélve, ha megsemmisíted”. Valójában Paulus Orisius igen jelentős művet alkotott, amivel – a könyv hiányosságai ellenére is – a kor írásai közül messze kiemelkedett. Annyira, hogy mindmáig a hispán (spanyol) irodalom egyik legfontosabb művének tartják. Sajnos írója, Orosius művének elkészülte után röviddel, fiatalon elhunyt. Könyvében a római császárkort pogánynak és bűnösnek festi le a keresztény szemlélete alapján. Érdekes módon az újonnan alakulófélben lévő államokról az új, barbár királyságokról jó véleménye van. Úgy gondolja, rövidesen olyan államokká válhatnak, mint a Római Birodalom volt.
A Wikipédia szerint „a hippói Augustinus püspök, vagyis Szent Ágoston a kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusa, szinte az egész középkor ideológiája belőle táplálkozott. Beleépítette a keresztény filozófiába mindazt, amit fontosnak gondolt, nemcsak az újplatonikusoktól, hanem Cicerótól Platontól, a sztoikus filozófiától is. Gondolkodói hagyatékának számos eleme máig él a keresztény teológiában”. Augustinus kalandos úton jutott el az egyházi méltóságig. Fiatalon ő is az akkor még üldözött kereszténység ellen volt, annak ellenére, hogy édesanyja titokban a kereszténységet felvette. Emiatt sokáig ellentét volt köztük. Augustino megnősült, egy fia is született. Később elhagyta feleségét, de a fia mindvégig vele maradt. Sokoldalú tevékenysége, könyvei után fordult a kereszténység felé és lett szülővárosának püspöke. A kép Philippe de Champaigne 1645-1650. között készült festményét mutatja Szent Ágostonról.
Baky Miklós
