Még közmondás is született a nők bántalmazására, mondván „Pénz számolva, asszony verve jó.” Férfi bántalmazására ilyenféle mondásról én legalábbis nem tudok. Főleg nem a rendszeres bántalmazás esetében. A nők bántalmazásáról viszont a környezetemben is és a médiából is igen sokszor hallottam. Férfiak esetén inkább a váláskori ellehetetlenítésről tudok. Jó tíz éve halott munkatársamról tudom például, hogy csak a harmadik házassága lett sikeres. Az első vége öngyilkossági kísérlet volt, de szerencsére időben észrevették és levágták a kötélről. A második jól indult, pár évig rendben ment minden, ennek a feleségnek két gyerekét is a nevére íratta. Aztán kiderült, a régi barátokról a nej nem tudott lemondani. Ebből is válás lett. A bírósági ítélet után a férfi egy szál ruhában került ki a házasságból, még a szüleitől örökölt bevitt bútorait, mindenét ott kellett hagynia, egyedül ami rámaradt, a magára íratott két gyerek nevelési költségeinek fizetése, a gyerektartás volt…

A rendszerváltás utáni Alkotmányban szerepelt a nők elleni fizikai erőszak szankcionálása, de a 2011-es új alaptörvény is foglalkozik a kérdéssel. Sőt Magyarország 2014 márciusában aláírta az elsősorban a nők védelmét szolgáló Isztambuli egyezményt. Majd egy évvel később, amikor a parlamentnek törvénybe kellett volna iktatnia, vagyis ratifikálnia kellett volna, sajnos a parlament 42 igen, 129 nem és 22 tartózkodással ezt elutasította! Vagyis elutasításra került az Isztambuli egyezmény, amely a nők elleni erőszakot az emberi jogok megsértéseként, és a hátrányos megkülönböztetés egy formájaként jellemzi. Megköveteli, hogy az országok kellő gondossággal járjanak el a hátrányt szenvedőkkel, ebben nemcsak a fizikai bántalmazás, hanem a szexuális, a lelki vagy gazdasági ártalom is beletartozik. Az akkori Igazságügyi Minisztérium szerint „a Kormány elvégzi az ezzel kapcsolatos feladatait.” Sőt a jelenlegi igazságügyi miniszter saját véleménye szerint Magyarország továbbra sem akar az egyezményhez csatlakozni, mert a kormány úgymond „fellép a családon belüli erőszak ellen”. Valójában a ratifikációnak a Fidesz tiltakozásán kívül anyagi és egyéb okai is vannak. Ilyenek például, hogy több Büntető törvénykönyvi jogszabályt is módosítani kellene. Ezenkívül intézményrendszereket kellene kialakítani. Nincs országosan kiépítve olyan lakhatási hálózat sem, ahova szükség esetén a rendszeresen bántalmazott nőket el lehetne helyezni. Az Európa Tanács bizottságának tanulmánya szerint nincs például törvényi garancia arra sem, hogy az ügyész a családon belüli erőszak és a szexuális erőszak mindegyik (nem csak a súlyosabb) formája esetén büntetőeljárást indíthasson. Két Uniós tagország létezik – egyike Magyarország – ahol a rendőrök nem kapnak külön rendszeres szakmai képzést, hogyan lépjenek fel a nők elleni erőszak esetén, miként avatkozzanak be, vagy milyen módon akadályozzák meg az erőszakot. Az Unióban egyedüliként Magyarországon nem foglalkozik professzionális szakértők által működtetett program az erőszakot elkövető férfiakkal. Nincs olyan intézményrendszer sem, amely segítséget nyújtana az erőszakot elszenvedett nőknek.

Az Isztambuli egyezményben foglaltakat Magyarországon – férfijogi szempontból – erős kritikák érték. Még (szerintem nevetséges) „férfivédő” szervezetek is alakultak (például a Férfihang Civil Társaság, a Férfijogi-, az Apajogi Érdekvédelmi Szervezet ), amelyek azt állítják, az egyezmény olyan radikális feminista alapokon áll, amely a nőket általánosságban elnyomott áldozatként, míg a férfiakat elnyomóként, erőszakos bűnelkövetőként mutatja be. Ez pedig sérti a férfiak jogegyenlőségéhez és az egyenlő bánásmódjához való jogait. Ezek a szervezetek addig is elmentek, hogy együttesen petíciót küldtek a miniszterelnöknek, amit a parlamenti pártok frakcióvezetőinek is eljuttattak. Másik ultrakonzervatív szervezet az igazságügyi miniszternek küldött a fenti ügyben petíciót. Ezekben tiltakoztak az egyezmény ratifikálása ellen. Még polgári demonstrációt is megrendeztek a parlament elé, ahol a megjelentek tiltakoztak az egyezmény nemi alapon diszkrimináló jellege ellen és egyenlő bánásmódot követeltek mindkét nem számára. Ezek a szervezetek figyelmen kívül hagyták a statisztikai adatokat, sőt a mindennapi tapasztalatokat, hiszen családon belül talán 99 %-ban a férfi az erősebb, sőt az agresszívabb.

Az újságok szinte hetente adnak hírt nőket ért súlyos bántalmazásokról, sőt gyilkosságokról. Legutóbb például Dombrádon verte agyon 24 éves élettársát egy férfi. A lány anyja szerint már nem volt olyan csontja a lányának, amit ne tört volna össze az élettársa. Egyik alkalommal a kar és lábcsontját is eltörte. A lány feljelentést tett a rendőrségen emiatt, majd talán pár nap múlva, valószínű az élettársa parancsára a feljelentést a lány visszavonta. És ezzel a rendőrség az ügyet le is zárta. Ha ilyen kétszeres csonttörés történik egy utcai verekedésen, az elkövetőt azonnal előzetesbe helyezik, majd letartóztatják. Csak megismételni tudom a jelenlegi igazságügy miniszter asszony szavait: „a Kormány fellép a családon belüli erőszak ellen”. Hát így lép fel! Ha ez a lány nem vonja vissza feljelentését és bíróságra kerül az ügy, akkor az élettársa kaphat 72 órás „ideiglenes távoltartást”, esetleg 60 napos ”megelőző távoltartást”, amit az illető vagy betart, vagy nem. Ennyit ér a jelenlegi, a Fideszes alaptörvényben lerögzített védelmi törvény! De ezt a Fidesz megfelelőnek tartja.

Baky Miklós