Az idei áldatlan körülmények ellenére is megtartották immár 30. alkalommal. Egy nap két előadásra jutottunk el: du. ‘Vitéz László’, egy remek bábjáték - kár hogy az unokáink nem láthatták - volt műsoron, míg este a Zsinagógában Petőfi Apostola. A k2 Színház produkciójaként Benkó Bence rendezésében, Király Dániel, Piti Emőke és Pálóczi Bence e.h. remek szereplésével láthattuk. /Nem tudom csak Bence, vagy a többiek is egyetemi hallgatók-e, de azóta az élet színpadán is Szilvesztert játszhatnak./
A beharangozó szerint “az előadás eljátszik a gondolattal: mi lenne ha Petőfi Sándor ma feltámadna, és elkezdené megjobbítani a világot a maga 19. századi eszméivel.” Ők hárman eljátszották a darabot - csupán néhány rövid idézet került bele Petőfitől - , és annyi átigazítás történt, hogy a végén Szilveszter megöli a királyt!
Rám, a gimnáziumban - 50 éve (!) - tanulva volt nagy hatással, de azóta sem találkoztam vele. Másnap sietve újra olvasva a ‘48 szeptemberében írt művet a világforradalmárról, vagyis saját magáról, bizony megkönnyeztem… Nem véletlenül volt a kedvenc olvasmánya Thomas Carlyle: A francia forradalom története című könyve. (Magyarul utoljára 107 éve adta ki a Révai.)
A végén a szereplők kiosztva egy szórólapot, meginvitálták a publikumot egy beszélgetésre a zsinagóga kertjébe.
Íme a szórólap:
Szilveszter
A MAI MAGYAR IFJÚSÁGHOZ
A mindenható a király szolgái közül támaszt nyilvános bosszúállókat,
hogy megtorlást vegyenek a bűnös uralkodásért,
és hogy az igazságtalan módon elnyomott népet
a nyomorult balsorsból kiemeljék.
éppen úgy mint a királyoknak is szabad megbüntetniük helytartóikat.
A törvényes uralkodó ellenében jogos a politikai fellépés,
sőt a zsarnok megölése is,
amennyiben a király a nemzeti érdekek ellenében kormányoz!
PEST-BUDA 1848-2019
Elöljáróban annyit, hogy az ilyen újszerű, progresszív, olykor provokatív, akár ‘közönség pukkasztó’ /ld. Közönséggyalázás by P. Handke/ előadásokra nem az átlagember vesz jegyet, - tapasztalatom szerint - inkább a fiatalok, a liberális/balos, kevésbé a konzervatív irányultságúak. A történetről röviden annyit, hogy a főhős, Szilveszter királyellenes, forradalmi hevületében a családját is feláldozza - kicsi fia éhen hal…
Különös, de a szórólapról nem esett szó, pedig nagyon “beszédes” mi több aktualizált tartalmú, ld. pl. az utóbbi évszámot!
A szereplők azt kérték, hogy jelöljünk meg pontokat, ahol a történetben a főszereplő élete éles fordulatot vesz. Született is másfél tucat javaslat, amit 5-6-ra kellett visszavágni. Vita kerekedett, és olyan vélemények kerültek elő, hogy a forradalmiságban sem szabad túl menni egy ponton, a család feláldozása túlzás, értelmetlen stb. Erre azzal reagáltam, hogy egyrészt a túlzás fontos költői eszköz, de pl. a Szabadság szerelem c. versében igazán frappánsan pontosan ezt fogalmazza meg, másrészt életének feláldozása is ezt bizonyítja. (A minap olvastam szerencsétlen, hányatott sorsú fiáról, aki iskolák sorát próbálta, - közte a kőrösit is - volt színész, próbálkozott versírással is, de mind sikertelennek bizonyult, élete apjáénál is rövidebb, a 22 évet sem élte meg.)
A legvadabb az volt, amikor helytelenítették, hogy a főhős miért nem küldte vissza szerelmét az őt kitagadó jómódú apjához… nem hittem a fülemnek.
Az ítélkezést nem vállalom, csak a címre utalok, és jelen társadalmunkban fájó hiányérzetemet jelzem az egyik legmagasabb fokú szeretet-nyilvánítás, a szolidaritás tartós, nyomasztó hiánya miatt.
Javaslom, üssék fel a Petőfi összesben az Apostolt!
Körtvélyesi László
