Mintha újabb frontot szándékozna nyitni a város hivatalos „hírharsonájának fiókintézményét” képviselő internetes facebook-oldal. „Üzemeltető: Lőrinczy Veronika a polgármester kabinetirodájának oszlopos tagja!
Ennek volt előzménye az a közeli purpallé, ami Suba Lajos igazgató úr, és LÖVE között zajlott annak kapcsán, hogy Suba Lajos szóvá tette a Hősök-tere tartozékaként megszokott nyilvános WC elszállítását. A reklamáló azért is háborgott, mert a „térrekonstrukció” bejelentésekor nem volt szó a műemléknek minősülő épület megszüntetéséről.
Nos, LÖVE nyomban „felkapta a vizet” a tőle szokásos stílusban és hanghordozásban, melynek során Suba igazgató urat igencsak „kiosztotta”, a „hőbörgök” közé sorolva...
Ezek után – mintha mi se történt volna! – a hét elején újabb támadás következett! Most már kendőzetlenül a református egyház ellen azt állítva, hogy látogathatatlan a templomkert, s benne Arany János szobra. Micsoda eljárás ez egyház részéről „Arany János évében”? – háborgott Veronikánk!
Válaszul Suba Lajos elmagyarázta, hogy közel két hónapja reggel 8-tól délután 6 –ig nyitva van a kapu! Ám, annak két szárnya csukva van, és a lánc lelakatolva csupán a szárnyakra lazán rá van helyezve. Aki be akar jutni, leemelheti.
Ezt helyszínen is megmutatták LŐVÉ-nek az illetékesek. Ezek után sem mondható, hogy „kitört volna a BÉKE” a városháza és a reformátusok között, ami azért érthetetlen, mert:
-1. ismereteink szerint dr. Czira Szabolcs Sándor tagja az egyházközségnek!
-2. az egyházközség vezetése meglehetősen toleránsan viseli az ellene irányuló „csipkelődéseket”.
A „leláncolt-kapu” esete azt sejteti, hogy immár a reformátusok is „célkeresztben” vannak. Nagy kár lenne, ha így lenne!
Ámbár: „Ami késik, nem múlik!”
Egyébként pedig: „Az Úr útjai kifürkészhetetlenek...” – olvasható az Újszövetségben.
Ám az nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy lelkileg sérült ember, a Mindenható jóváhagyásával vezeti a várost!
Más.
A minap térültem-fordultam a városban, és bekukkantottam a Cifrakertbe, hogy mennyivel zöldebb – esetleg virágosabb is! – a „Város zöld szíve”, mint közel egy hónappal korábban.
Ha nem is csalódtam, de nem erre számítottam! Sétafikáló sehol! Néhány gyerkőc, szülői felügyelettel játszadozott az új játszótér méregdrága alkalmatosságain. Mások kerülgették a játékok egy részét „körítő” pocsolyát.
„Illemhely’ sehol, se közel, se távol. A Svájci-ház bizonyára felújított WC-i gondosan zárva, csak úgy, mint az épület minden ajtaja! Látni, hogy az a fontos, hogy felújíttatott! Megkönnyebbülésre kínálja magát a park, mindent elejtő zöld öle...
Ami pedig a”zöld szívet” illeti, szerencsére, ami korább is zöld volt, az nagyjából ma is az. Ennél jelentősebb felület kizöldülés nem látható. Virág pedig…
Sehol! Van helyette az 1000 négyzetméternyi burkolt terület, amit „vásártér”-ként jelöl a bejárati eligazító tábla.
Tóba
