Az a tény, hogy elmaradt az április végére tervezett városi közgyűlés abból a szempontból apróság, ha abból indulunk ki: Egyáltalán szükség van-e ezekre a havi összejövetelekre?
Kijelenthetjük, alig! Hiszen ez a fajta demokrácia csupán annak látszata! A Czira-éra gyakorlata arra irányul, hogy – egyrészt – saját emberei biztosítsák a mindenkori lojalitást! Másrészt az ellenzéket teljes mértékben ellehetetlenítse! Mi több, lejárassa...

Ha már azonban benne van az önkormányzat éves programjában az április havi közgyűlés is, akkor ildomos lett volna egy hivatalos kommünikében tájékoztatni a közvéleményt az elmaradásról. Esetleg annak okáról is.
Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, és ez is igazolja Kustár Tamás kijelentését a polgármester cezaromániájáról! Dr. Czira eldöntötte, hogy nem lesz közgyűlés a hónap végén, a szokott időben! Ennyire egyszerű...
Lehet, hogy a hónap elején rendezett összejövetel azért viselte a „rendkívüli testületi” elnevezést, mert akkor még úgy volt, meglesz a tervezett is.
Ma már tudjuk, elmaradt! Ezzel együtt az áprilisban szokásos „közmeghallgatás” is!
Ezért ezen az úton teszem fel a Polgármester Úrnak szánt kérdéseim közül a legelsőt: Mi a véleménye ma, a Nagykőrösi Kalendárium 2003-as évfolyamában olvasható alábbi nyilatkozatáról?
„(...) teljesen más szemléletben képzelem el a város vezetését. Szeretném, ha mindenki nyíltan kimondaná a véleményét. Szívesen fogadom a kritikát, sőt el is várom. Viszont én magam is el fogom mondani a véleményemet.”
Passz... – Hogy ezek után nem szakad Rá az ÉG?

Más.
Nyilvánvaló, hogy Szabóné képviselő asszony korábban kialakult gerincferdülése egyre idültebb szimptómákat mutat! Ez mostanság a botrányosan végződött balladamondó verseny utóélete kapcsán mutatkozik már-már gyógyíthatatlannak. Ugyanis a képviselőasszony fontos szereplője lett annak a hazudozásnak, ami az ÖH-ban hétről-hétre olvasható hivatalos városi hírként. Idestova már két hónapja a balladamondásnak, de a lap tele van velük. Valamennyi nyilatkozat arról szól, hogy mily magas színvonalú volt a verseny, és mily gördülékeny a rendezés!

Nos, ez utóbbiról volt egy rövid, aktuális véleménye az oktatási bizottság elnökének, miután sokak társaságában késve érkezett a verseny döntőjére.
Ennek okáról a facebookon azt írta, a kultúr-igazgató László Ditta, hogy elkeserítő volt a versenyzők felkészületlensége, amiért a selejtezők hamarabb véget értek. Ezért határozott egy személyben a döntő kezdetének egy órával való előrehozataláról, amiről a társrendező Suba Lajos igazgató urat értesítenie kellett volna. De minden érdekeltet is!
Ezért sok volt a későn jövő.

A történtek miatt frissiben háborgott Szabóné, majd aludva egyet, másnap már mindent elfelejtett. Azóta is beállt a dicshimnuszt zengedezők kórusába.
 

Nyilvánvaló, hogy vagy a memóriájával van baj, vagy a gerince gyógyíthatatlan...
 

Maradjunk a memóriánál! Ugyanis Zsuzsa asszony rendszeresen elfelejti nemcsak MSZMP-és múltját, de azt is, hogy anno, a gimnáziumi ifjúság ideológiai felelőse is volt. Még pedig dicséretesen...

Más.
Bámulatos és egyben ijesztő is az a tömény gyűlölet, ami Horváth Tibor írásait jellemzi. Bizony nem csak hangulatában, de részleteiben is vetekszik a bolsevista, majd a náci szerzők eszeveszett gyűlölködésével. Ennek eklatáns példája az a sorozatos megalázó írás, amit az ÖH közöl a kilencvenkét éves Cseh János megalázásának szándékával.
Ám mindezek mögött felsejlik a főszerkesztő, dr. Czira Szabolcs „keresztyéni lelkülete” is. Támogató beleegyezése nélkül HT nem fröcsöghetne! Ez okoz nekik örömet?
A kettő együtt – Czira és Horváth – bepillantást enged a vészkorszak szörnyűségeibe, és iszonyatába.
Ha „kicsinálták” az aggastyán Cseh Jánost, vajh, ki következik?

Tóba